Egy függőfolyosó felújításának viszontagságos története (1. rész)

Olyan esettanulmányt mutatunk itt be, mely egy igen gyakori problémát jár körül. Nevezetesen a Budapesten nagy számban található függőfolyosók épületszerkezeti megerősítését, felújítását, esztétikai revitalizációját.

 

Történeti háttér

A szóban forgó épület az első világháború utáni szerencsétlen trianoni békeszerződést követő időszakban, 1928-ban épült. A lakásépítés Budapesten már az I. világháborút megelőzően is nagyon radikálisan csökkent a dekonjunktúra hullámvölgyei és a háborúra készülődő hadiipar elszívó hatásai következtében. Eközben Budapest lakossága 1880-ban 370 ezer fő, 1915-ben 870 902 fő volt, míg 1919-ben már 1 051 374 fő. A két világháború között összesen 96 ezer lakás és 174 ezer szoba épült, és még így is súlyos feszültség forrása volt a lakáshelyzet, külö-nösen a túlzsúfolt, leromlott, régebben beépült területek lakásviszonyai miatt.

A társadalmi-gazdasági rendszer az I. világháborút követően egy időre életképtelenné vált. A társadalom, és a gazdaság helyzete alapjaiban megrendült már a háború folyamán, s különösen a történelmi Magyarország szétesését, a forradalmakat és a trianoni békét követően. Az a rend-kívül kedvező közép-európai szerepkör és helyzet, amely a háború előtti évtizedeket gazdasági szempontból jellemezte, megszűnt. A roppant súlyos mértékű háborús vérveszteséget, a háború mindent elszegényítő hatásait az összeomlást és a forradalmakat követő elnyomorodás még hosszú évekre elnyújtotta. A függetlenség elvi visszanyerése nem ellensúlyozhatta az ország szétesését, a menekültáradatból következő lakáshiányt és munkanélküliséget, inflációt és ter-melési visszaesést, az 1920-as évek második feléig tartó mély válságot, mely folyamatokhoz a háborút követő „őszirózsás” forradalom, és a kommün harci cselekményei, tulajdonrekvirálásai járultak. A vesztes háború végén a románok, csehek, szerbek és horvátok katonai előnyomulásai következményeképpen – és különösen a trianoni békeszerződés aláírását és végrehajtását követően – a lakáshiány fokozódott, hiszen a menekültek – több mint kétszázezer vagonlakó, valamint volt hadikórház-telepek lakói – és a munka reményében Budapestre áramoló, vidéken munkanélkülivé váló tömegek lakhatása teljességgel megoldatlanná vált.

A huszas évek elején minden kislakás-, és szükséglakásprogram – elsősorban a hitelezés prob-lémái miatt – bukásra volt ítélve, így pénz híján barakktelepek (Mária Valéria-, Auguszta telep) létesültek csak, állami, költségvetési pénzből. A barakktelepek még nagyon sokáig működtek, noha közben az állam 1937-től a főváros részére átadta ezeket, melyek közül a Mária Valéria telepet e sorok írója az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején még látta.

Ekkor, némi állami és gazdasági konszolidációt követően, gróf Bethlen István kormánya be-indította az állami lakásépítési programot, melynek keretében elsőként épült fel a Bethlen-kormány rendeletére – nomen est omen – a tabáni Bethlen-udvar. Neuschloss Kornél és Gyenes Lajos tervezők visszafogott neobarokk stílust választottak a 148 lakást befogadó manzárdtetős épületnek, mely 1923-ban készült el. Az asztalos- és üvegesmunkák, a lépcsőházi vaskorlátok, a külső kőfaragványok cseppet sem pazarló módon elegánsak, az udvari és folyosóburkolatok tetszetősen egyszerűek. Ekkor készült a Györgyi Dénes által tervezett Közraktár utcai Hangya Szövetkezeti Székház (1917–1920) is. 1925 körül indult lassú javulás a lakásépítésben, részben az ekkori új – a lakásépítést támogató – adótörvény, másrészt külföldi kölcsönök hatására.

Magyarországon 1870-től 1945-ig a telepszerű építkezések műfajának igen széles skálája jött létre. A telepszerű építés legkarakteresebb ismérvei az egyidejűség, a célzott népességi csoport és az egységesség. A telepek rendszerezéséhez ismerni kell az építtető finanszírozási elveit és építési céljait, a telep lakóinak társadalmát, a telepek morfológiai, területhasználati sajátossá-gait, de nem hagyhatók figyelmen kívül az építészeti stílusjegyek sem. Magyarországon ebben az időszakban a legjelentősebb építtetők közé tartoztak: az állam, a városok és városi közüze-mek, az állami és magánvállalatok, a biztosító társaságok, a házépítő szövetkezetek, az országos működésű társadalmi szervezetek, valamint az egyházak és a magánerő. Az állami és városi építkezések esetén dominálók voltak a szociálpolitikai célok: segíteni kívántak a kisjövedelmű rétegeknek és a munkanélkülieknek. A vállalatok telepszerű építkezéseinél a szükséges munkaerő megkötése volt a cél. Önérdekek érvényesítésére a házépítő szövetkezeti forma volt a legalkalmasabb, a közepes jövedelmű munkások és tisztviselők építkezéseihez a saját tőkén kívül olcsón megszerezhető területekre és kedvező hitelkonstrukciókra volt szükség. Forgó Pál 1930-as könyvében, az Új építészetben joggal mondhatta: „A lakásépítés kérdése a civilizáció kérdése”. Az előző fél évszázadban ez a „civilizáció” átalakult, a lakosságnak már csak valamivel több, mint a fele dolgozott a mezőgazdaságban, az anyagi kultúra fejlődése azonban 1914 után nem tudta követni az életformaváltást.

A Bibó István által definiált keresztény középosztály megerősítésének célját leginkább a méltó lakáshoz, álláshoz juttatás szolgálta, míg az épületeket formai megjelenésükben –az eklektika új hullámaként – az igen leegyszerűsített neobarokk stílusjegyek jellemezték elsősorban. Ez kifejezte a konzervativizmus eszméit, és megjeleníteni volt hivatott a hajdan volt Nagy-Magyarország, mint közép-európai nagyhatalom emlékképét, nem is beszélve e nagyhatalmi hegemónia, a közép-európai vezető szerep visszaszerzésének igényéről, a revízió napirenden tartásának programjáról.

Az 1920-as években a társadalmi válság konzervatívabb irányba húzta a kultúrát, mint amilyen állapotban a háború előtt volt. Ez a „neobarokk” társadalom világa, amelynek lényege a liber-alizmusát elvesztő, kényszerekkel terhelt ideológiai konzervativizmus. A Lechnerrel is szem-benálló késő historikus, eklektikus szemléletű irányzat a „neobarokk” társadalomszemléletet építészeti eszményei megerősítésének tekintette. A klebelsbergi kultúrpolitika – egyetem- és iskolaépítő törekvéseivel, a kultúra állami támogatásának kiküzdésével és a közadakozás gya-korlatának támogatásával – a nemzet szellemi magára találását segítette elő. A Collegium Hungaricum intézményének kialakítása során (1927) azt is megfogalmazta, hogy „az európai fejlődés kezd elkanyarodni azoktól a művészeti irányoktól, melyeket mi, kik csak nehezen emelkedünk ki háborús és inflációs izoláltságunkból, még moderneknek gondolunk és nevezünk”. A konzervatív irányú építészeti tevékenység tehát, amely az 1920-as évek második felét jellemezte, valójában a megbízásokat megszerző befutott építészek – életkoruktól is függő – mentalitásából és a szélesen értelmezett korszellem visszamaradottságából, nem Klebelsberg intencióiból fakadt.

Az építészetben a Lechner Ödön és Lajta Béla halála (1914, illetve 1920) közötti időszak hat nyomasztó év volt. A háború alatt alig folyt építkezés (Tőry és Pogány Adria Biztosító pa-lotája, 1918). A század elején nagy műveket építő építésznemzedék, a kiesett évtized alatt elöregedett, közülük is többen meghaltak, így Schickedanz Albert (1915), Pártos Gyula (1916), Quittner Zsigmond (1918), Schulek Frigyes (1919), Nagy Virgil (1921), Pecz Samu (1922), illetve visszavonultak, mint Hauszmann Alajos, Alpár Ignác, Baumgarten Sándor, Tőry Emil. A tanácsköztársaság idején történt szerepvállalásuk miatt Málnai Béla, Hikisch Rezső, Kozma Lajos egy ideig csak kisebb munkákhoz juthattak, míg Vágó József (genfi Népszövetség pa-lotájának tervpályázatán I. díjat nyert 1927-ben) emigrált.

Az építészeti nemzedékváltás, az intézményrendszer és szaksajtó változásainak áttekintéséből is érzékelhető, hogy e negyedszázadnyi korszak során újrajátszódtak a modernizáció jellemző folyamatai. Csak később bontakozott ki, és alakult meg más – ám alapvetően e jelzett problé-makörre koncentráló – szellemi csoportosulások révén, a formailag is más-más megnyilvánulási formákat választó csoportok munkássága. E csoportok az előzőek napirenden tartása mellett kitüntettek figyelmükkel egy-egy további, jobbára társadalmi célú szempontot, melyet munkásságuk középpontjába állítottak.

Az 1920-as évek második felétől az 1884 körül született, ekkor már negyven év körüli nemzedék játszott szerepet, s már csak kevesen voltak tevékenyek a régebbi generációból. Továbbra is dolgozott Hültl Dezső, Kertész K. Róbert, Sváb Gyula és Sándy Gyula a konzer-vatívabb alkotók közül; Árkay Aladár, Borsos József, Hajós Alfréd, Kismarty Lechner Jenő, Medgyaszay István, Rerrich Béla vagy Thoroczkai Wigand Ede a valamilyen módon újító szellemű, már a századelőn sikeres idősebb mesterek közül. Időközben a frontokról is visszatért az a fiatal generáció, amely közvetlenül a háború előtt vagy elején végzett a József Műegyetemen (például Rados Jenő), vagy – többségében – megszakította tanulmányait, s azt ekkor, a 1920-as évek elején fejezte be (mint Csonka Pál).

Sándy Gyula műegyetemi tanár Krisztina körúti Postapalotájának (1925–1926) historizáló formavilágát az anyaghasználat módja tette későbbi korban is elfogadhatóvá. A budapesti Kos-suth téri MÁK bérház (Málnai Béla és Haász Gyula, 1927) klasszicizáló architektúrájával nyugodt térfalat képez akkor is, ha nyilvánvalóan a korízlésnek tett engedmény az alkotók részéről. Talán a legszervesebben konzervatív, szándéka szerint is kastélyt sugall, a festői környezetbe épített lillafüredi Palota Szálló (Lux Kálmán, 1927–1928), és ilyen szelleműek Fábián Gáspár késői munkái is (a budapesti Szent Margit [Kaffka Margit] Leánygimnázium, 1931–1932). Konzervatív szemléletű – jórészt építtetői elvárások miatt – Kotsis Iván tihanyi Biológiai Kutató Intézete (1926–1927) vagy az 1951-ben lebontott városligeti Regnum Mari-anum-templom (1926–1930), éppúgy, mint a Kismarty Lechner Jenő által tervezett Rezső téri fogadalmi templom (1928). Nem tudtak sikeresen továbblépni nemzeti irányú építészeti törek-véseikben Komor Marcell és Jakab Dezső sem (OTI Munkás Biztosító Intézet székháza (1930). Barokk részletek applikálásában kereste a századelő gondolatvilágának meghaladását a grafikai munkáiban, formaérzékenységében kiemelkedő Kozma Lajos is (a Kner-család villája, Gyoma, 1926). A korszellem hatása alól tehát még a legjobb építészek sem tudták magukat kivonni. 1928-ban ért véget a Bauhaus Walter Gropius által vezetett időszaka. 1930 körül tapintható ki az a fordulópont, ami után már nem lehetett a régi módon gondolkodni és építeni.

A gyorsan változó és negyedszázad alatt – jó és rossz irányban is – több fordulatot tükröző korszellemváltozást természetszerűen követte az építészet is. A neobarokk szemlélet fiatalabb, 1884 körül született nemzedékének fontos mestere Wälder Gyula, aki 1923-tól műegyetemi tanár volt. Az 1920-as években bontakozott ki a – műkő részletekkel formált – „Wälder-barokk” (Villányi úti ciszterci Szent Imre Gimnázium (1927–1929), a vasbeton szerkezeteivel már igencsak ellentmondásos Szent Imre-templom (1937–1938). A legtehetségesebb egyetemi fiatalokat gyűjtötte műtermébe, s talán a pedagógusi tevékenység is segítette szemléletváltását. Kardos György, Károlyi Antal, Lauber László, Nyiri István, Pázmándy István voltak legismer-tebbé vált munkatársai (Madách téri Fővárosi Közmunkatanács Székháza – bérháztömb (1935–1938), később 1952-1995 között a Lakóterv székháza), ahol az OTI 1940-re elkészült rendelőjét Hübner Tibor és Janáky István tervezte. Hasonló változást mutat Hültl Dezső is (Pé-terffy Sándor utcai Kórház (1934), a Rákóczi út és a Kiskörút kereszteződésénél az MTA-bérház (1939–1940).

A századfordulón nemzeti stílust kereső „Fiatalok” szemléletében bekövetkező változásokat Györgyi Dénes Honvéd utcai Elektromos Művek bérháza (1926–1931) és a Román Ernővel együtt tervezett Transzformátor ház (1931) jellemzi. Téglaarchitektúraként született a korszak legjelentősebb városi együttese, a szegedi Dóm tér körülépítése, Rerrich Béla műve (1929–1930), ahol ezt a Foerk Ernő-féle Fogadalmi templom formavilága is indokolta. A Klebelsberg által inspirált együttest a püspöki palota és az egyetemi épületek egységbe foglalt rendje alkotta. A téren körbefutó árkád és a kapu jellegű megnyitás (amely a Hősök kapujához és Aba Novák freskóihoz vezetett) bensőségessé teszi Közép-Európa egyik legszebb 20. századi városi terét. A konzervatív szemlélethez álltak közelebb Medgyaszay István ekkori alkotásai, a Budaörsi úti lakótelep kislakásos bérházai (1926), a Baár Madas Református Leánynevelő Intézet együttese (1928) és Mátraházán épített, keleties, pagodaszerű tetőbe foglalt turistaháza (1930). Budapesti József Attila utcai, Hild József téri sima kőburkolatú TÉBE bérháza (1932–1942) már szinte teljesen levetkezte a magyaros törekvéseket. Hikisch Rezső Nagyszombat utcai bérházcsoportja (1927, ifj. Paulheim Ferenccel) is még klasszicizált, Rainer Károly Bimbó út és Keleti Károly utca közötti nagyvonalú budai lakótömbje (1929) viszont már új urbanisztikai szemléletet, s a lakásépítés korszerűsödését tükrözte. A modernizációs kiútkeresés két jellemző – ellentétes világnézeti talajon álló, s az építészetet is meghatározó – változata a római iskola, és a CIAM-csoport közel egyidejű fellépésében öltött formát. A vallási megújulás a társadalmi béke megteremtésének eszközét reformokban és csupán szellemi téren – a hitélet megújulásában – látta, ezért született az 1930-as évek elejének templomépítő programja. A Modern Mozgalom európai építészeti törekvéseit, a lakásépítés és városépítészet teljes megújítását, a szociális helyzet gyökeres átformálását viszont a CIAM-csoport tűzte maga elé programként. Furcsa ellentmondása a kornak – s egyúttal a csupán jó szándékokat képviselő törekvések céljainak megoldhatatlanságát jellemezte –, ahogyan a két ellentétes áramlat a külső politikai nyomás és társadalmi kényszerek eredményeként Molnár Farkas tevékenységében és életművében egymásra futott, s végül – a II. világháború végnapjaiban, Molnár halála következtében – mint személyes szándék, szimbolikusan is megsemmisült. Árkay Bertalan, Bardon Alfréd, Korompay (Krompecher) György római ösztöndíjban is részesültek. Mások – köztük Rimanóczy Gyula és Kotsis Iván –, szellemi okokból kapcsolódtak ahhoz a bonyolult összetevők által meghatározott törekvéssorhoz, amely a képzőművészetet is jellemezte, s az esztétikai szándékok megújulását, a hagyománykövetés mo-dernizálódását jelentette. A szemléleti változást igen jól érzékeltette Árkay Aladár 1919-es városmajori kis temploma, és a tizenhárom évvel későbbi, már fiával, Árkay Bertalannal együtt tervezett, s általa befejezett vasbeton szerkezetű Városmajori templom (1932–1933, a harangtorony 1937) közötti különbség. 1931-re sikerült áttörést elérniük az új szemléletet képviselő képzőművészeknek és építészeknek, így épülhetett meg többek között, a gazdasági válság idején munkaalkalmat is nyújtva, Kotsis Iván balatonboglári (1932–1933), Rimanóczy Gyula pasaréti temploma és rendháza (1931–1934), Körmendy Nándor – társművészeti értékeiben is jelentős – győri nádorvárosi, Weichinger Károly pécsi Pálos-temploma (1937) és kolostora. A sort Molnár Farkas máig befejezetlen, Pelikán József által tervezett ellipszis kupolájú, meg nem valósult hűvösvölgyi Szentföld-temploma (1942–1949) zárta. A római iskoláról az elmúlt fél évszázadban kevés szó esett, annál több az európai Modern Mozgalomhoz, a CIAM-hoz kapcsolódó magyar CIRPAC-csoportról. Egyrészt a modernizáció nyugat-európai típusú fő irányát képviselte, másrészt Molnár Farkas személyében építészetünk kimagasló tehetsége, nemzetközileg is elismert vezéralakja volt egyik vezetője. Molnár és Fischer József mellett – ők voltak a lazán szervezett magyar csoport CIAM-delegátusai – többek között Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Kósa Zoltán, Körner József, Ligeti Pál, Major Máté, Preisich Gábor, Rácz György, Révész Zoltán építészek vettek részt a közös munkában. Időnként kapcsolódtak körükhöz mások, például ifj. Dávid Károly, Masirevich György, Weiner Tibor, sőt Ivánka András, Virágh Pál és Bierbauer Virgil is. A csoport tagjainak jó része szocialista elkötelezettségű volt – Fischer szociáldemokrata, Major a szocialista művészcsoport tagja, illegális kommunista –, de a Bauhausból hazatért Molnár is szociális eszmék hitében alkotott. Szociális programjukat lakásterveik, kiállításaik és a Tér és Formában megjelenő cikkeik tükrözték. A Tamás Galériában 1932 márciusában és szeptemberében – a válság mélypontján – rendezett kiállításaik a szociális építészet szükségességét bizonyították olyan erővel, hogy Molnár és hat társa bíróság elé került osztályellenes izgatás vádjával. Jelentősebb munkához ezért nem juthattak, csupán kisebb magánmegbízásokat teljesítettek. Molnár Lejtő úti villája az 1933. évi milánói triennálén első díjat nyert és világszerte publikálták, a Darányi (később Hankóczy Jenő) utcai villa (1933) és a Lotz Károly utcai társasház (1933) Walter Gropius első Bauhaus-könyvének (1939) építészeti példájává vált. Ezek, vagy Fischer József Bajza utcai villája (1936), Molnár Pasaréti úti társasháza (1937) építészetünk időtálló remekművei.

A népi kultúra felé fordulás egyik szellemi műhelye az 1925–1933 között működő, majd 1936-ban megújuló Bartha Miklós Társaság volt. Molnár Farkas és ifj. Masirevich György mellett Janáky István, Antal Dezső, Sámsondi Kiss Béla, Rácz György, Vargha László és Halmos Béla is tagjai voltak a társaságnak, de a Magyar Nemzetpolitikai Társaság egyes építész tagjai, mint az ott is résztvevő Antal Dezső vagy a mozgalom vezéralakjává növő Padányi Gulyás Jenő és Virágh Pál is a paraszti szociális problémák, a népi építészet kérdései felé fordultak. A falusi építészet kérdéseivel Kotsis Endre, Kotsis Iván, sőt Ligeti Pál is foglalkozott. A falukutatás, a népi építészeti értékek felmérése és publikálása, gyakorlati téren az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) megalakulása (1940), a falusi lakásépítés reális és jellegzetes megvalósítási formája négy év alatt tízezernyi lakást eredményezett. A népi építészet felé for-dulás jelentkezett Almásy Balogh Loránd, Thomas Antal, Vákár Tibor, Irsy László, de még Rimanóczy Gyula, Wannenmacher Fábián 1940 körüli tervein is. 1940-ben megalakult a Mag-yar Ház Barátai Köre is. Alapítói és tagjai Tóth Kálmán, Csaba Rezső, Kiss Tibor és a jórészt már említettek mellett Brestyánszky Tibor, Lehoczky György, Miskolczy László, Szelle Kálmán és Tóth János.

Az új építészet követőjévé és kitőnő mesterévé vált Kozma Lajos, a modern törekvéseket elméleti téren is támogató Bierbauer Virgil, vagy a belsőépítészetben és bútortervezésben modern elveket valló Kaesz Gyula. Az említettek mellett Gerlóczy Gedeon, Weichinger Károly, a II. világháború után emigrált Olgyay fivérek, Aladár és Viktor voltak a korszak kie-melkedő képviselői, a legjelentősebb középületek alkotói. Az 1930-as évek közepére – a gaz-dasági válságon túlhaladva, jó másfél évtizeddel Trianon után – nemcsak a gazdaság került felszálló ágba, hanem újra életképessé vált a társadalom, s a szociális kérdések is felszínre kerültek, miközben Budapest megtalálta új szerepkörét s újra épülni kezdett. Fellendült az építési tevékenység, s az új építtető már nem a feudális uralkodó réteg, hanem egy lényegében modernizálódott városi nagypolgárság. Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején az építészeti minőség már ismét eléri az európai átlagot. A lakásépítés új, korszerű törekvéseire jellemző példa a budai Napraforgó utcai villatelep (1931–1932), amelynek családi házait (21 házban 22 lakás) a Fejér és Dános cég építette vállalkozóként, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa támogatásával, a kor jelentős, haladó szellemű építészeinek felvonulásaként az 1920-as évek végi, hasonló külföldi kiállítási telepekhez hasonlóan, azzal a céllal, hogy az új építészeti fel-fogásmódot és polgári lakóéletformát propagálják. E polgári építészet legjobb példái Kozma Lajos rózsadombi villái, bérházai (mint a budai Margit körúton épített Átrium mozi és bérház, 1936, vagy a Régiposta utcai bérház, 1937), de a Lupa-szigeti hétvégi ház (1934) is e szemlélet egyik kis remekműve.

A két világháború közötti időszakban – ez az építészeti kultúra bemutatásából is kitűnik – kétségkívül tovább folytatódott a főváros központi szerepkörének erősödése, a tőke, a gaz-daság, az ipar és kultúra koncentrálódása Az építészeti értékeket létrehozó, jól szabályozott építőtevékenység mellett olyan jelentős városrendezési akciókra is sor került, mint például Lágymányos és Kelenföld kiépítése, új hidak építése, vagy a régi, elavult városrész, a Tabán 1930-as évekbeli bontása, a budai oldal városképének nagyvonalú átalakítása. A fővárosi la-kásépítés azonban csak így is lassan fejlődött, és csak a nagy gazdasági világválság előestéjén érte el az ezer épület/év értéket.

E negyedszázad folyamán azonban – sokféle okból és az utolsó években egyre nyomasztóbban – hiányzott az alkotó légkör, ami a 19. század utolsó harmadának világát mindenki számára élhetővé tette. Ezért is távoztak oly sokan, s nemcsak a jobb érvényesülés érdekében – Moholy-Nagy László, Vágó József, Breuer Marcell, Bodon Sándor, Goldfinger Ernő, Forbát Alfréd, Domány Ferenc csak a legismertebbek a pályát külföldön folytatók közül, az elcsatolt területen alkotó építészeket nem is említve. Közülük Kós Károly pályamódosításra is kényszerült; más okokból ugyan, de hasonlóan íróként bontakozott ki Angliában az építész oklevelet szerző Hack Viktor, vagyis Határ Győző is.

 

1. Eredeti IV. emeleti festett-színes alaprajzi terv (1:100)

 

Az épület története

Ilyen előzmények – körülmények, társadalmi – gazdasági környezetben épült épületünk. Le-véltári kutatásaink során számos adatra akadtunk, mely bizonyítja, hogy az épületben lakók, a társadalomban elfoglalt helyükkel, presztizsükkel, életmódjukkal modellezték a korabeli Bu-dapest életét, és ez mind a mai napig így van.

2. Az épületegyüttes korabeli makettje korabeli levelezőlapon

3. Az épületegyüttes homlokzati rajza CAD ábrázolással

 

Az épület – korabeli megnevezésével „Tiszti és Tisztviselői Társasházépítő Szövetkezet (TiTáSz) Hothy Telep építkezése” – eredeti engedélyezési terveit – melyek alapján a kivitelezés is folyt, néhány részletterv kiegészítéssel – Kappéter Géza építész (okl. építészmérnök, M. Kir. Törvényszéki hites szakértő, Budapest, IV. Eskü-út 5. (Klotild palota – T: József 350-60)) írta alá tervezőként.

Az épületről Alpár Ignác, „Az építőművészeti alkotások megítélése – Előadói jelentés a Greguss építészeti jutalomról ” című írásában így emlékezik meg: „Különös jelensége korunk-nak, hogy mikor a lakásszükség a legnagyobb nyomor előidézője, annak enyhítésére nem lé-tesülnek újabb bérházak, legfeljebb régi lakóházak bővíttettek ki átalakítások, és emeletráé-pítések által. Kivételt csak azon néhány épület tesz, melyeket a fővárosi bankok a tisztviselői elhelyezése céljaira építettek: Ilyen házakat létesített a Kereskedelmi Bank, a Leszámítoló Bank, az Angol Magyar Bank, de különösen a Magyar Általános Hitelbank a Böszörményi úton és a Fery Oszkár úton létesített két hatalmas épülettömegből álló lakóház telepével. ”

A hitelt a levéltári adatok (2834/1928. /II. 13./ számú Földhivatali határozat) alapján a Tiszti és Tisztviselői Társasházépítő Szövetkezet, és így az eredeti tulajdonosok vették fel 1928. II. 13-án, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettől, 189 ezer aranydollár értékben, melyre a jelzálogjogot be is jegyezték azonos értékben, és annak járulékai erejéig. Külön érdekesség, hogy az épület az 1950-ben bekövetkezett államosítástól, az eredeti tulajdonosoknak 1958-ban történt visszaadásig (a jelenleg is érvényben lévő alapító okirat 1969. augusztusban kelt) állami tulajdonban volt, de az aranydollár-tartozás megmaradt, így eredeti tulajdonostól történő ingat-lanszerzés esetén a tartozás ingatlanra eső részét ki kellett fizetni a Pénzintézeti Központnak.

4. A Hazai–Szurmay udvar helyszínrajza

 

Az újszerű beépítést megvalósító fő, utcai tömbök az Artner-udvar, báró Hazai- és báró Szurmay-udvar, melyek tervezője Kappéter Géza, a mellékutcai tömb a gróf Csáky-udvar, melynek tervezője Martonosi Baráth Lajos, aki egyben a Titász szervezője is volt. A telep va-lamennyi házát 1926-27-ben építették föl visszafogott konzervatív stílusban, végső befejezése azonban csak 1928-ban következett be. A helyszínrajzon is kiemelt báró Hazai- és báró Szurmay-udvar a jelen esettanulmány tárgyát képező épületek.

A névadás sem véletlen, hiszen Hazai Samu báró, tábornok és honvédelmi miniszter (szül.: Rimaszombaton, 1851. december 26.) a Ludovika Akadémiát, és a honvéd felsőbb tiszti tanfo-lyamot, valamint a bécsi hadiiskolát hallgatta. Hamarosan hadtestvezérkari, honvédkerületi, honvédelmi minisztériumi tiszt, százados. A Ludovika Akadémia és a felsőbb tiszti tanfolyam, majd a honvédtörzstiszti tanfolyam tanára volt. 1900-ban vezérkari ezredes, 1904-ben pedig a honvédelmi minisztérium csoportfőnöke lett, 1907-ben a tábornoki karba jutott. 1910-ben Khuen-Héderváry gr. a nemzeti munkapárttal kormányt alakított, vállalta a honvédelmi tárcát, és országgyűlési képviselővé választották. A király 1912-ben a bárói méltósággal is kitüntette. Jeles katonai szakíró.

Szurmay Sándor (uzsoki) báró, gyalogsági tábornok (szül. Boksánbányán (Krassó-Szörény vm.) 1860 dec. 19.). A Ludovika akadémia elvégzése után hadnagy, később a felsőbb tiszti tanfolyamot s Bécsben a hadi iskolát végezte, majd csapattiszt. 1905-ben ezredesként átvette a 20. (nagykanizsai) honvéd gyalogezred parancsnokságát. 1907-től a honvédelmi minisztéri-umban csoportfőnök. A világháború kitörésekor 1914-ben mint altábornagyot államtitkárrá nevezték ki, majd a 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnokaként a harctérre ment, ahol az unvölgyi hadseregcsoport parancsnokságát vette át, mint hadtestparancsnok működött, kiverte az oroszt magyar földről, Homonna vidékéről, továbbá Uzsoknál, Bártfa és Zboro vidékéről, majd a limanovai súlyos harcokat döntötte el sikeresen. A legsúlyosabb védelmi harcokat vívta a Przemysl eleste után felszabadult orosz tömegekkel a Kárpátokban, és Szokalnál orosz földre nyomult. 1917-ben a Tisza-kabinetben honvédelmi miniszterré, majd később gyalogsági tábor-nokká nevezték ki. A honvédelmi tárcát a későbbi Eszterházy- és Wekerle-kabinetben is meg-tartotta. I. oszt. vaskoronarendet, I. oszt. Lipótrendet; I. oszt. német vaskeresztet kapott, továbbá a Mária Terézia-renddel és magyar bárósággal, az Uzsoki előnévvel, titkos tanácsossággal tüntették ki. Károly király 1918-ban a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred tulajdonosává nevezte ki. A forradalmi kormány 1919 elején internáltatta, a proletáruralom alatt pedig letartóztatták, és csak a vörös uralom megszünte után nyerte vissza szabadságát. Irodalmi művei: Az európai hadseregek ismertetése (képes ifjúsági munka, 1893); A honvédség fejlődésének története (1899); A mohácsi vész 1526. (1896); Az orosz vörös veszedelem és Magyarország szerepe (1921).

 

Az épület leírása

A tömbtelken kialakított társasházas telep fő, utcai frontja pavilonos beépítésű, a mellékutcai zártsorú, előudvaros. A trapéz alakú tömbtelek keskenyebb végét egy H alaprajzú, szélesedő kétharmadát pedig két, egymásnak száraival szembefordított U-alakú négyemeletes épület fog-lalja el, mely egy belső kertet ölel körbe, ami azonban mindkét út felé nyitott (fő utca, magán-út). Az előbbi épület lakásait a középen elhelyezett zárt lépcsőház szolgálja ki (fogatolt), az utóbbiak alaprajza függőfolyosós két-, illetve egy lépcsőházzal. A három épületben összesen eredetileg 86 öröklakás található (ma ez 129 lakás), általában 2-4 szobásak, a sarkokon hallal, mindegyikhez loggia vagy erkély is tartozik. A lakások konvencionális kialakításúak, de rész-letes adatokat tudhatunk meg, az 1929-ben, Vitéz Láczay-Fritz Oszkár építész, műszaki fő-igazgató, műegyetemi magántanár, törvényszéki hites szakértő, Málik József okl. építészmér-nök, törvényszéki hites szakértő, és Zilahi-Balogh Gyula építőmester, kir. törvényszéki hites szakértő a tekintetes budapesti Magyar Királyi Törvényszéknél 5.P.36641/1929 számú, ifj. Walla Cementárugyár Rt. budapesti bejegyzésű cég felperesnek, a „Titász” tiszti és tisztviselői társasházépítő Szövetkezet alperes ellen 263.772,15 Pengő tőke és járulékai iránt, valamint nevezett alperesnek, felperes ellen támasztott 102.208,86 Pengő viszontkereseti követelés, és járulékai iránt indított peres ügyben készült szakértői véleményből. Mint kordokumentum jelzi a kor budai társasháza lakóinak megnevezésével, továbbá a helyiségek funkcióinak és kapcso-lataik, továbbá a beépített anyagok, épületszerkezetek, vezetékek, és berendezések leírásával, a korszak lakás-, és társadalmi szegmens szociológiai rögzítését. E szakvélemény közelebbi tár-gyunkkal kapcsolatos adatokat is tartalmaz, hiszen a felperes szállította a hideg lapburkolato-kat, és így a függőfolyosók eredeti, szép 20/20/2 cm méretű mozaiklap burkolatait is. „A mozaik padlóburkolatok terén megmaradt az 1860-as évekre kialakult olasz fölény; e munkák gyártásán, kivitelezésén a Depold, Melocco (VII. Csömöri u.), Oboriko, Cristofoli (VII. Do-hány u.) osztoztak. A 19. század utolsó évtizedében tört be közéjük a jó minőségű műkő pad-lóburkolatot olcsón előállító Walla József, aki cementgyárát 1878-1894 között a VII. Rotten-biller utcában hozta létre. ”

A lakóházak általános kialakítása horizontálisan tagolt (főpárkány, osztópárkány, neobarokk díszítések) homlokzata egyszerű vakolt, fő motívumuk a konzolok tartotta zárterkélyek, illetve zárterkélyek közé fogott loggiák. A magastető hornyolt cserépfedésű, horganybádog fedések-kel, és függőereszcsatornákkal, lefolyókkal, öntöttvas állványcsövekkel. Mára a homlokzat már díszeinek jelentős részét elvesztette, különösen az 1960-as évek elején – egy szovjet párt-főtitkár látogatására készülve – történt akkori szóhasználattal „homlokzattatarozás” alkalmával. Ekkor ugyanis a már meglévő homlokzatvakolatra rávakoltak, és külső rétegként, dörzsölt kőporos homlokzatvakolattal látták el, ami sem stílusos, sem szakszerű, lévén, hogy a kapcso-lódó épületszerkezeteket e síkváltáshoz nem igazították hozzá. A további épületszerkezetek: beton sávalapok, régi méretű, kisméretű tégla hosszfőfalak vakolva (44,5 cm, 53,5 cm, 45 cm méretekkel), acélgerendás, kerámia födémelemes, vasbetonbordás födémekkel, feltöltéssel és szegezett parketta (párnafa, vakpadló, halszálkamintás tölgyparketta), illetve eredetileg aljzat-beton és habarcsba fektetett 20/20/2 mozaiklap burkolatokkal, lábazattal. A vizes helyiségekbe 15/15 cm méretű fehér csempeburkolatok készültek. A kémények a középfőfalban elhúzásokkal készülő falazott oroszkémények, beton fedkővel. A belső simavakolatok többnyire meszelve, manapság már műanyag diszperziós festéssel készültek. A nyílászárók kapcsolt gerébtokos nagyméretű ablakok és erkélyajtók, redőnyszekrénnyel, esslingeni redőnyökkel, illetve a gerébtokos, felülvilágítós, díszített acélráccsal védett középső kitekintő ablakos kétszárnyú lakásbejárati ajtók, továbbá a mellérendelt helyiségek szellőzését szolgáló pallótokos egyszár-nyú világítóudvari ablakok, mázolva. A belső ajtók vésett táblázatos, illetve üvegezett, üveg-osztásos, profilozott, és vésett táblázatos burkolatú borított tokos, egy- és kétszárnyú, nagymé-retű ajtók. A rácsok és korlátok vasból készültek mázolt kivitelben, szerény díszítéssel. A lép-csőházak 2 és 3 karú előregyártott műkő lebegőlépcsők. A felvonók a lépcsőházak orsóterében helyezkednek el. A gépészeti vezetékek ólom- és öntöttvas csövek, hagyományos vizes felsze-relési tárgyak. A fűtés szilárd tüzelésű vaskályhákkal, szép régi cserépkályhákkal, de néhány lakásban radiátoros egyedi központi fűtéssel oldódott meg, míg mára többnyire áttértek a gáz-fűtésre. A villanyszerelés a korabeli papírszigetelésű vezetékkel történt, amit szintén kicserél-tek, de néhány lakásban még ma is látható az elektromos cselédcsengő, ami – tekintettel a tör-ténelmi közjátékra – szintén használaton kívül helyeződött.

5. Régi, részben eredeti burkolatok részletei a függőfolyosókon

6. A meglévő – eredeti szerkezetű – függőfolyosó keresztmetszete (tervező: Szende Árpád, CAD: Karsai János)

 

A függőfolyosó szerkezete

Az eredeti függőfolyosó az alábbi épületszerkezeteket tartalmazta:

• 2 cm 20/20 cm szürke mozaik előregyártott műkő lapburkolat,

• 1 cm cementhabarcságy,

• 12 cm vasbeton lemez az acélgerendákra a hosszfőfalakkal párhuzamosan terhelve (I 120 melegen hengerelt acélgerenda konzol régi méretű kisméretű tégla főfalba befogva; U 150 melegen hengerelt acél szegélygerenda 2 db L 40/40/4 mm-es melegen hengerelt acélsze-relvénnyel, 2 db M12 acélcsavarral, anyával rögzítve I 120 melegen hengerelt acélgeren-dához,

• 1 cm sima mennyezeti homlokzatvakolat sárga mészfestékkel festve 3 rétegben.

• Vaskorlát feketére mázolva (kettős oszlop: 16/23 mm keresztmetszetű 2 db oszlop; pálca-rács: 10/10 mm keresztmetszetű, felső végén visszahajtott kampóval; hevederek (2 db): 4/35 mm laposacél, és 6,5/35 mm (alul-felül: 4/9,5 mm rátét dísszel) szegecselve; kézfogó: 28/2 mm laposacélra csavarozott 30/3 mm + kétoldalt 6/6 mm befoglaló méretű felülről homorú íves záródással).

 

Az első kivitelező

A társasházi közös képviselő – felhatalmazás nélkül – megrendelte a függőfolyosó felújítási munkáit, és elkezdette a burkolat felbontását (a tulajdonosok szóbeli tiltakozása ellenére) egy e munkára teljességgel alkalmatlan kivitelezővel. A tulajdonosok több mint 10 %-a aláírásával levélben fordult a közös képviselőhöz, hivatkozva a társasház közgyűlésének jegyzőkönyvére, melyben határozatként szerepelt: a „Közgyűlés megbízza a Közös Képviselőt – megnevezett tulajdonosokkal együttműködve – kivitelezés szintű részletes árajánlatok kérésével és a szer-ződés előkészítésével. Az árajánlatok megkérése előtt az elvégzendő munkákról műszaki kiírás készüljön, hogy az ajánlatok összehasonlíthatók legyenek. A szerződést a közös képviselő ne-vezett tulajdonosokkal együtt írhatja alá”. A közös képviselőnek szóló levél többek között az alábbiakat tartalmazta:

• a szerződés előkészítése nem történt meg a közgyűlési határozatnak megfelelően, hiszen a közös képviselő adatokat, információkat nem adott át;

• korábbi egyébként jóváhagyott ajánlatokat nem tekintette át;

• az elvégzendő munkák meghatározása (műszaki terv) nem történt meg;

• az árajánlatok megkérése előtt árazatlan költségvetési kiírás egyáltalán nem készült;

• a szerződést aláírni a közgyűlési határozat szerint egyedül a közös képviselőnek egyál-talán nem volt joga;

• a végül is aláírt vállalkozási szerződés nem tartalmazza teljeskörűen a felelős műszaki vezető nevét, képzettségét, bejegyzési számát, a munka műszaki tartalmát;

• a lépcsőházi munkák nem szerepelnek a közgyűlési határozatban, csak a költségvetés munkaleírásában, azonban a tételek sem mennyiségileg, sem műszakilag nem tartal-mazzák, nem definiálják e munkákat;

• a földszinti fedett előtereket, és tönkrement járdákat egyáltalán nem tartalmazza a költségvetés, pedig az egybeláthatósága és szerkezeti összefüggései miatt szükséges lenne;

• a burkolóanyagot egyben kellene megvásárolni, azok egybeláthatósága miatt, és a különböző gyártási ciklusok különbözősége miatt, viszont figyelembe véve a helyes, és teljes mennyiséget;

• egyáltalán nem tartalmazza a költségvetés az acélszerkezet megerősítését, javítását; a vasbeton szerkezet átvizsgálását, megerősítését, javítását a jelentős mértékű átázások miatt;

• nem tartalmazza a teljesen átázott, több helyen már le is szakadt mennyezetvakolat leverését, és új, jól megválasztott anyagú újravakolását;

• az elmozdult, sérült műkőszegélyek javítását, felületjavítását; a szigetelés, burkolat, acélszerkezet szélső csomóponti kialakítását, különös tekintettel a műkőszegélyekre, acélszerkezetre, lábazatra;

• a korlátok megerősítését, „kikötését”, a hagyományos szerkezeti megoldás szerint, tekintettel azok kihasasodására, kiszakadhatóságára, a fennálló baleset-, és életveszély elhárítását; a kapcsolódó szerkezetek, vezetékek, berendezések megoldását (lépcsőház, nyílászárók, lógó elektromos, kábeltv, telefon csatornák, dobozok, vezetékek, jelenleg is kijavítatlan, leázó vezetékek javítása); a burkolatok lejtése, mérete, anyaga (gyártmány, vízfelvétel, fagyállóság, terhelhetőség, kopásállóság, csúszásgátlás) fugamérete, anyagai, lábazat egyáltalán nincs meghatározva;

• hibásan tartalmazza a költségvetés a segédszerkezeteket (pallóterítés, csiga); építési törmelék (mozgatás, gépkocsira (konténer) rakodás, elszállítás);

• kiegyenlítő réteg(ek) pontos megnevezése, mennyisége, minősége; homlokzatfestés ré-tegrendje, mennyisége rossz, hiányos (pl.: gyártmányok, színek, színhatár-képzések);

• mázolások, felületkezelések rétegrendje, rossz, hiányos (pl: korlát); szigetelés réte-grendje, mennyisége rossz, hiányos (pl.: gyártmányok, vastagságok); mennyiségek rosszul vannak meghatározva, nincs mellékelve méretszámítás, vagy felmérés (pl.: 3. tétel – mennyezetvakolat: 5 m2; ez még a jelenleg már leszakadt és lógó felületet sem teszi ki, míg a teljes felület át van áztatva, kong, leszakadás előtti állapotban van); az egész munkára vonatkozó minőség nincs meghatározva (pl.: MSZ szerinti I.o.);

• az egyes anyagok, segédanyagok minősége egyáltalán nincs meghatározva, illetve kife-jezetten rosszul (pl.: 7. tétel – padlóburkolat mozaiklapból, 30/30 cs-es 7 mm (sic!). Holott a mozaiklap minimum 20 mm vastag, ha viszont kerámiaburkolatra vonatkozik, akkor nincs meghatározva a gyártmánya; a vastagsága egyébként nem megfelelő, hiszen ilyen vastagságban fagyálló termék nincs, de nincs meghatározva a lábazat mérete, anyaga, a ragasztó, a kiegyenlítő anyaga, a fuga fajtája, mérete, és anyagai (rugalmas is), színe; mindez az összes tételre vonatkozik);

• az árat nem a közgyűlési határozatban meghatározott versenykörülmények szerint határozták meg, és egyébként számos helyen hibás is (pl.: építési törmelék elszállítása anyagköltségként számolható el, mely alapvető hiba; anyagigazgatás 4,5 %, melynél magasabbat csak külön indoklással volna lehetséges elszámolni, ugyanakkor szállítás nincs feltüntetve, ami viszont biztos lesz!);

• a szerződésben nincs meghatározva a teljesítés feltételeinek szabályozása, a minőség-tanúsítás, az együttműködés szabályai, az átadás körülményei, közterület-foglalás, egyéb organizációs feltételek körülményei, felelősségbiztosítás, előteljesítés, pót- és többletmunka, akadályoztatás és vele kapcsolatos intézkedések, munkahelyi körülmények (pl. többlettakarítás), a munkavégzés közbeni károkozás rendezése;

• a kötbér elenyészően kicsi értékű, míg a késedelmes fizetésre vonatkozó megállapodás a társasházra nézve rendkívül előnytelen, az ingyenes és elszámolás nélküli energia és vízszolgáltatást nem indokolja semmi, a műszaki, mennyiségi és áranomáliák miatt az elszámolási szabályok tisztázatlansága különösen nagy felelőtlenség;

• a műszaki ellenőri szerződés nem tartalmazza az építési műszaki ellenőr tevékenységeit (szerződés(ek) és módosításaik ellenjegyzését, ellenőrzését, árajánlatok, költségvetések teljes körű felülvizsgálatát, a kiviteli munka minőségi ellenőrzését, az átadás-átvételi eljárás lebonyolítását, okmányok készítését, megfelelőségi tanúsítványok ellenőrzését, garanciális ügyintézést, elszámolások készítését, ellenőrzését, számlaellenőrzést, egyéb, a műszaki ellenőrre vonatkozó jogszabályi előírásokat);

• mi történik, ha nem az adott határidőre történik meg az átadás?;

• garanciális rendelkezések, tekintettel arra, hogy a szerződni kívánó fél nem tagja egyik szakmai kamarának sem;

• fentieknek megfelelően semmilyen garancia nincs arra, hogy a közgyűlés által megjelölt munkákat elvégeztessük, sem a műszaki tartalomra, sem a minőségre, sem pedig az értékarányos és szabályszerű pénzügyi bonyolításra, a felújítási munkák tekintetében;

• ezért nincs lehetőség a munkák elkezdésére, közgyűlési határozat hiányában új szer-ződés megkötésére, kifizetésre.

7. Függőfolyosók bal- és jobboldali nézete

 

Szakértői vélemény

A tulajdonosok nyomására, valamint rendkívüli közgyűlési határozat szerint a közös képviselő kényszerült felkérni Bede László okl. építészmérnök, okl. mérnök, tartószerkezeti vezető ter-vező, igazságügyi szakértőt, aki helyszíni szemléken megvizsgálta az adott épületszerkezeti csoportot, és az alábbiakat állapította meg.

A függőfolyosó szerkezete:

• Az udvari homlokzati főfalból konzolosan kinyúló acélgerendás keretszerkezeten fel-fekvő vasbeton lemez (szélessége:1,15 m; vastagsága: 10-12 cm). A vasbeton lemez a feltárás (I. emeleti bal oldali lakásbejárati ajtó előtt) tanúsága szerint kétirányban van vasalva, Ø8-15/20 hálósvasalással. A fővasalás iránya a falra merőleges, és ez van alul, melyből következik, hogy a szegélygerenda is aktívan részt vesz a teherviselésben. A vasbeton lemez portlandcementből készült, nagyon nehezen véshető, teherbírásának csökkenésére utaló jel (repedés, elváltozás) nem volt tapasztalható, megfelelő minőségű.

8. Nézet a burkolat lebontása után és feltárás nézete

 

• A konzolos acélgerendák melegen hengerelt I 120 régi szelvényűek, tengelytávolságuk 1,90 – 2,00 – 2,15 – 2,20 m.

• A szegélygerenda melegen hengerelt I 150 régi szelvényű, 2 db L 40/40/4 mm-es me-legen hengerelt acélszerelvénnyel, 2-2 db M12 acélcsavarral, anyával rögzítve I 120 melegen hengerelt acélgerendához.

Tényállás:

• A függőfolyosót tartó acélszerkezet szegélygerendája, főleg annak fejlemeze olyan mértékben korrodált, hogy haladéktalan beavatkozásra van szükség a teljes tönkreme-netelt jelentő további korróziós folyamat megállítása és az eredeti teherbírás helyreállí-tása érdekében. Amennyiben az acél tartószerkezet további korróziós romlása nem folytatódik, megerősítéssel, védelemmel az eredeti teherbírás még záros határidőn belül helyreállítható.

• A vasbeton lemezszerkezeten károsodás nem következett be, teherbírása megfelelő, szerkezeti beavatkozásra nincs szükség.

• A vasbeton lemezek alsó síkjának vakolása bizonytalan állapotú, sok helyen átázott, re-pedezett, lehullással fenyeget, balesetveszélyes.

• A korlátok a szegélygerendák gerincéhez vannak erősítve csavarozással (2-2 db M12). A megfogás minősége nem ellenőrizhető, a kifordulás veszélye fennáll.

• Részletes leírást ad az összes emelet és oldal állapotáról, és megállapítja, hogy a szemle idején a IV. emelet bal oldalon a burkolat még nem volt lebontva.

• Megjegyezni szükséges, hogy a leállított munkát végző kivitelező által adott költségve-tés nem tartalmazza teljes mértékben a hatékony felújításhoz szükséges munkákat, sem technológiai, sem mennyiségi vonatkozásban.

Javaslatok:

• A károsodott szegélygerendát meg kell erősíteni az eredeti teherbírás helyreállítása ér-dekében.

• emelet bal oldalán, a lépcsőházhoz csatlakozó kiszélesedésnél a ferdén csatlakozó sze-gélygerenda bekötésénél hegesztéssel megerősítendő.

• Az acélfelületeket minden munkaművelet előtt drótkefével, vagy drótkoronggal fémtisztává kell tenni, különösen ügyelve a bebetonozandó felületekre. Ezeken a felü-leteken korróziógátló, tapadásfokozó anyaggal kell a fémtiszta acélfelületet kezelni a betonozás pótlása előtt. Javasoltuk e célra a Mapei Mapefer-Mapegrout korróziógátló betonjavító rendszerét.

• A függőfolyosó-lemezt teljes területen egy hatásos, teljes értékű kent szigeteléssel kell ellátni, hogy a továbbiakban a lemez átázása ne következhessen be.

• A kiegyenlítő rétegnél biztosítani kell a vasbeton lemezzel való szilárd tapadást, a meg-felelő vastagságot és lejtést.

• Az alsó felületről a meglazult, repedezett vakolatot le kell verni és megfelelő technoló-giával újra kell vakolni.

• A korlátok kifordulás elleni biztosítását meg kell oldani. Erre a célra javasoltuk acél merevítő oszlop alkalmazását, mely minden második páros korlátoszlophoz van rögzít-ve, és a fej felett meghajlítva a homlokzati falba van bekötve.

• Fentiekben jelzett munkák szakszerű, ellenőrzött elvégzése esetén folyamatos karban-tartás mellett a függőfolyosók állékonysága és rendeltetésszerű használhatósága a to-vábbi 25-30 évre biztosított lesz.

A szakértői vélemény megállapításai alapján a társasház elvonultatta az addigi áldásosnak nem nevezhető munkát végző kivitelezőt, szabályos munkaterület-átadás-átvétellel.

9. Burkolatbontás hiányai: a lábazatvakolat síkban készült és nem simavakolat, később le kellett bontatni

 

Tervezés

Ezután került sor a tervezésre, felhasználva a szakértői vélemény feltárásokra, helyszíni szem-léken történt vizsgálatokra támaszkodó megállapításait.

10. A tervezett felújított szerkezetű függőfolyosó keresztmetszete (tervező: Szende Árpád, CAD: Karsai János)

11. A tervezett gres 20/20/1 cm lapburkolat és alu szegő-cseppentő profil nézete

 

A függőfolyosó-felújítás színmérései:

1. Homlokzati Lucite HausFarbe matt aranyokker NCS S 0540-Y20R műanyagfestés

2. Schlüter Systems PG saniter „Manhattan” porszórt alu szegő-cseppentő profil

3. 20/20 gres csúszásgátló felületű lapburkolat (tervezett)

4. 20/20 gres csúszásgátló felületű lapburkolat (megvalósult)

5. Natur alu Schlüter Systems alu szegő-cseppentő profil

12. Elcomp ComColor spektrofotométer mérési adatai D65 megvilágításnál, 2° mérőgeometriával

 

 

13. Függőfolyosó-felújítás korrigált színharmóniájának koncepciója

14. Harmonikus színkoncepció kompozíciója

15. A tervezett felújított szerkezetű függőfolyosó csomóponti részletterve (tervező: Szende Árpád, CAD: Karsai János)

 

A tervezett felújítás az alábbi épületszerkezeteket tartalmazta.

Burkolat:

• 1 cm padlóburkolat ragasztva, kiegyenlített felületre, 1 % lejtésben szegélyhez, Gres 200/200/8,5 mm Flaviker gyár, Granigliati típus, sorozat: 39., Mercurio FRU R12 matt, fagyálló, csúszásgátló felületű lapokkal, 8. kopásállósággal (A13 T5 V55), hálóba, flex, rugalmas, kültéri Ardex X7G ragasztóba (vastagításnál kvarc dúsítással) ragasztva; Mapei Ultracolor 112. jelű Grigio Medio fugázóval (A13 T5 V50), 3 mm-es nyílt, tele fugákkal; 20 m2-enként, illetve 6 fm-ként, lábazat-padló csatlakozásoknál nyílászáróknál, szerelvényeknél, küszöböknél Mapesil AC 112. jelű Grigio Medio rugalmas fugázóval (A13 T5 V40) fugázva.

• Lábazatburkolat egyenes, egysoros, ragasztva, sima felületre, 200 mm magas; Gres 200/200/8,5 mm Flaviker gyár, Granigliati típus, sorozat: 39., Mercurio FN39 matt, fagyálló lapokkal, 8. kopásállósággal (A13 T5 V55), hálóba, flex, rugalmas, kültéri Ardex X7G ragasztóba ragasztva; Mapei Ultracolor 112. jelű Grigio Medio fugázóval (A13 T5 V50), 3 mm-es nyílt, tele fugákkal; 6 fm-enként, lábazat-padló, lábazat-fal csatlakozásoknál nyílászáróknál, szerelvényeknél, Mapesil AC 112. jelű Grigio Medio rugalmas fugázóval (A13 T5 V40) fugázva.

• Élképzés és szegélyezés: Cimsec Zero jelű, 10 mm-es natur eloxált alu burkolatváltó sarokprofillal (A72 T1 V80) Ardex X7G ragasztóval ragasztva (ICI Commenda Hungária Kft.) sav-, lúgálló szilikontömítésekkel.

 

Szigetelések:

• Csapadékvíz elleni szigetelés függőleges (lábazat, műkőszegély) és vízszintes felületen Deitermann Superflex 8. kent szigetelőrendszerrel, szögletes sarokképzéssel, alkal-mazástechnika szerinti kivitelezéssel.

• Csapadékvíz elleni szigetelés Kemperol DD szigetelőrendszerrel, szögletes sarokképzéssel, 1 rtg Kemperol DD poliuretán alapozóval A + B komponensekkel, Kemperol Vlies poliészter filc (165 g/m2) telítve V210 A-B komponensű műgyantával, 5 cm-es toldásokkal kontrába, csomópontoknál konfekcionált filcbetétekkel, mosott, osztályozott speciális szemmegoszlású 0,4-0,8 mm-es frakciójú kvarcszórással alkalmazástechnika szerinti kivitelezéssel.

• Szigetelésvédő és takaró profil Cimsec Border jelű, H=40 mm-es PG középszürke alu cse-pegőél sarokprofillal (A11 T5 V65), Ardex X7G ragasztóval ragasztva. (ICI Commenda Hungária Kft.) sav-, lúgálló szilikon tömítésekkel.

Aljzat:

• 4-5 cm Kemperol és Deitermann szigetelések aljzatának kiegyenlítése, javítása, esztrich aljzatbetonnal (szemcsenagyság: 2/3 rész 0,4 mm; és 1/3 rész kétszer rostált 0,8 mm adalékanyaggal), alapozással (Deitermann Eurolan TG 2), az aljzat tökéletes megtisztítását és feldurvítását követően, 50-40 mm vastagságban; 1 % lejtés kialakításával.

• Mirelon D 10/100 extrudált polietilén hab dilatációs csík, 100 mm x 50 m, 5 mm vastag peremszigetelés.

Tartószerkezet:

• 10-11 cm vasbeton lemez az acélgerendákra a hosszfőfalakkal párhuzamosan terhelve.

• I 120 melegen hengerelt acélgerenda konzol régi méretű kisméretű tégla főfalba befogva.

• U 150 melegen hengerelt acél szegélygerenda 2 db L 40/40/4 mm-es melegen hengerelt acélszerelvénnyel, 2 db M12 acélcsavarral, anyával rögzítve I 120 melegen hengerelt acél-gerendához.

• Betonacélok és merev acélszerkezetek betonba kerülő részeire Mapei Mapefer kétkompo-nensű, cementkötésű, korróziógátló habarcs ecsettel történő felfordása két rétegben, az acé-lfelületek kibontását, tökéletes megtisztítását és a laza rozsda-, beton- és egyéb szennye-ződések eltávolítását követően, 1,5-2 mm vastagságban, alkalmazástechnikai előírás szerint.

 

0,3-0,5 cm mennyezeti homlokzatvakolat festve:

• a Terranova szilikát vékonyvakolat 2-3 mm vastagságban, dörzsölt felülettel, dur-vaszemcsés, vasbeton felületen, függőfolyosók vasbeton lemezének alsó felületén,

• vízorrképzés a függőfolyosó alsó vakolt felületén, a vakolás és a szegély acélgerenda találkozásánál, Mapesil AC 112 Grigio Medio rugalmas tömítő anyaggal;

• felület előkészítése, részmunkák homlokzat festéseknél: több rétegű mész-, műanyag fes-ték lekaparása/lemosása, Abberizer festékréteg-eltávolító anyaggal átkenve, lemosás víz-zel az egész felületen (fa- fém nyílászárókon is),

• felületelőkészítés homlokzatfestésnél: felületi helyenkénti és a nyíláskereteken (azok ja-vításával együtt) glettelése, javítása műanyag kötőanyagú simítóanyaggal, teljes felület átnézésével, kijavításával,

• alapozás műanyagfestéshez lekapart, mosott felületen, vakolaton egy rétegben, homlokzat teljes dörzsölt, vágott felületén Lucute SEALER 1110T mélyalapozó festékkel,

• műanyag diszperziós festés mélyalapozott felületen, dörzsölt vágott felületű homlokzat vakolaton, valamint esetleges megmaradó gépészeti és elektromos vezetékeken, szerel-vényeken két rétegben Lucite Hausfarbe matt, aranyokker (A15 T50 V80, színkonszigná-ciós jel: NCS S 0540-Y20R dE*ab=5,00) műanyag festékkel, földszinten: A15 T45 V70, tagozatokon: A15 T30 V80,

• műanyag diszperziós festés nyíláskereteken, mélyalapozott felületen, sima homlokzatva-kolaton két rétegben Lucite Hausfarbe matt, fehér színben (A15 T10 V90).

Vaskorlát megerősítése, javítása:

• a kidőlt vaskorlát behúzatása a főfal belső felén elhelyezett pallóhoz (illetve ellenorsós befeszített elemhez), nyílászáróknál, egyengetéssel, kisebb javításokkal, hiányok pótlá-sával (villany ponthegesztéssel és fokozatos besűrítéssel),

• felül hajlított (R=558 mm) rögzítő-bekötő-merevítő oszlop 16/25 mm keresztmetszettel (H=4756 mm) (2×2×4 = 16 db) (oszlop+rögzítő elemek: 21,36 kg/db, 341,83 kg össz-súly),

• a merevítő oszlop tartó-, vaskorláthoz rögzítő elemei: oszloptartó heveder, laposacél 16/30 keresztmetszettel, sarkain 6/6 mm bevágással (H=120 mm) (16×2=32 db); fel-erősítő külső heveder laposacél (H=248 mm) (16×2=32 db); felerősítő belső heveder laposacél, sarkain 6/6 mm bevágással (H=260 mm) (16×2=32 db); hatlapfejű csavar M12, anyával, alátéttel (16×2×4 = 128 db); merevítő oszlop tartó, falhoz, födémhez rögzítő eleme, laposacél (szélesacél) 115/115 mm mérettel, 16 mm vastagsággal, szélein 6/6 mm bevágással, 2 db furattal (16×2 = 32 db); hatlapfejű csavar M12, fém dübellel, anyával, alátéttel (16×2×2 = 64 db),

• acélszerkezetek felületkezelése: kézi rozsdamentesítés, acélszerkezeten, acélfelületen, korláton könnyű rozsdásodás esetén; acélfelületek mázolásának előkészítő és részmun-kái: simító tapaszolás sima felületen egyszeri és minden további Neo Plaszt 2 kompo-nensű autókitt, külső térben; felület-előkészítés acélszerkezeten 1 rtg, All-primer alkidgyanta alapú oldószeres alapozóval; korroziógátló alapozás acélszerkezeten mű-gyanta bázisú, oldószertartalmú alapozóval, Rapid cinkfoszfátos alapozó, vörös 800; fedőmázolás két rétegben acélszerkezeten Delta Samtcolor selyemfényű, poliuretánalkid alapú oldószeres zománcfestékkel, fekete színben (A72 T0,05 V5).

Eresz – fedélszék részleges javítása, pótlása:

• fiókgerendák pótlása fenyő fűrészelt gerendából, 100x125 mm-es, beépítése deszkázott eresz tartószerkezetébe, a függőfolyosó geometriai közepére, lakatosszerkezet elhe-lyezéséhez fogadószintként, a két deszkázattartó fiókváltó gerenda közé, gerendán keresztüli bütüs oldalakon 2-2 db 150-es facsavarral.

Meglévő műkő felületek javítása:

• helyszíni műkő felületi megdolgozása, mattcsiszolt kivitelben, vízszintes felületen 2 cm széles tükörképzéssel, meglévő műkő szegélyen,

• helyszíni műkő felületi megdolgozása, matt csiszolt kivitelben, függőleges felületen, műkő szegélyen, a vízorr, és szélek kitisztításával, lecsiszolásával,

• műkő felület javítása, sérült felület fecskefarkos kivésése és műkőbetonnal pótlása 3-5 cm vastagságban mattcsiszolt felületi megdolgozással, tagozat nélkül, 101-400 cm2 felület között, szürke, finom, fagyálló műkőkeverékkel, meglévő műkő szegélyen.

Meglévő épületszerkezeteken kapcsolódó munkák:

• homlokzati vakolat bevágása korong gyorsvágóval, kirajzolást követő, egyenes vonalon, valamint óvatos, beszakadásmentes keskeny leverése, 20 cm szélességig,

• téglafelület fugáinak tisztítása 2 cm mélységben,

• vakolat leverése, mennyezetről 1,5-2,5 cm vastagságig, függőfolyosó vasbeton lemezé-nek alsó felületéről,

• horonyvésés téglafalban, 16,01-24,00 cm2 keresztmetszet között (lámpatestek részére),

• horonyvésés téglafalban, 24,01-50,00 cm2 keresztmetszet között (telefon csatorna besüllyesztése, elektromos vezetékek részére),

• horonyvésés téglafalban, 50,01-100,00 cm2 keresztmetszet között lábazati vakolaton (lábazat képzéshez),

• horonyvésés betonban, a kivésett horony kitisztításával, pormentesítésével, 8,01-16,00 cm2 keresztmetszet között, a szegélygerenda és a vasbeton lemez csatlakozásánál,

• fészekvésés (elektromos) dobozok részére téglafalban, 55-78 mm átmérő között, 30 mm mélységig,

• faláttörés 30x30 cm méretig, téglafalban, villanyszerelésnél, lépcsőház felé, 40 cm fal-vastagságig,

• rabicháló betét elhelyezése, függőleges, vízszintes, ferde vagy íves felületen fekete ra-bicháló 9/11/20,

• vakolatjavítás homlokzaton, a meglazult, sérült vakolat előzetes leverésével, durva, sima kivitelben, hiánypótlás 5-25% között mészhabarcs alapréteggel, kőporos habarcs felső réteggel, dörzsölt felülettel, vágásokkal, meglévővel megegyező egy színben,

• Hs10-mc, felületképző, dörzsölt cementes mészhabarccsal, Hvh10-mc, külső, vakoló cementes mészhabarcs alapréteggel,

• homlokzati nyíláskeret javítása, sarokösszedolgozással, 16-20 cm kiterített szélességig, hiánypótlás 5% alatt,

• keskenyvakolatok pótlása oldalfalon, 11-20 cm szélességig, alapvakolattal, és meg-lévővel azonos kőporos dörzsölt, vágott felülettel.

16. A vasbetonlemez és födémfeltöltés találkozásának feltárása, valamint a mennyezet-, és keskenyvakolat leverése

17. Korrózió melegen hengerelt acél szegélygerenda fejlemezein a feltárás után

18. Méretkimutatás a függőfolyosó lapburkolatáról

 

A teljeskörű méretkimutatás alapján készült egy tételes, kétoszlopos, részletes, mindenre kiterjedő költségvetés, mely a pályázati anyagban is szerepet, és melyet csak beárazni volt szabad, minőséget, mennyiséget változtatni nem volt szabad a pályázóknak.

19. A tendergyőztes költségvetési főösszesítő és munkanem-összesítő

 

Pályázat

A tervezési fázist tenderezés követte, melynek során a kivitelező-vállalkozók a dokumentációt árazatlan költségvetéssel, részlettervekkel, méretkimutatással és vállalkozási mintaszerződéssel egy-egy példányban átvették, melyet aláírásukkal is igazoltak. Egyben nyilatkozatukkal tudomásul vették, hogy az eddigi esetleges – tárgyra vonatkozó – megállapodásaikat, szer-ződéseiket az átadott, a munka műszaki tartalmát, mennyiségét, és minőségét tartalmazó do-kumentáció – melyet változtatni nem lehetséges – szerint módosítani szükséges. A pályázatra beadandó munkarészek voltak: a kitöltött teljes körű vállalkozási szerződés, a beárazott és összesített, főösszesített költségvetés, vonalas ütemterv (Gantt-diagram), referencialista és az erőforrások jegyzéke (személyi (képzettség, fő) gép, raktár). A megjelölt ügyvédi irodába kézbesítéssel kellett az adott határidőig beadni a pályázatokat. A pályázatra a négy kivevő közül három adott be értékelhető pályázati anyagot, melyet a közgyűlések által felhatalmazott bizottság tagjai (1 fő ügyvéd, 1 fő igazságügyi szakértő, 1 fő számvizsgálóbizottsági tag) bírál-tak el. A bírálóbizottság megállapította, hogy a tender érvényes és szabályos volt, a felvett je-gyzőkönyv szerint a kiértékelő táblázat a bizottsági tagok pontjainak átlagát tartalmazza kerekítve, és hogy a 1. helyezési számmal rendelkező céget kéri fel egyeztetett műszaki tarta-lommal, és értékkel – a fizetőképesség határáig – szerződéskötésre.

20. A társasház függőfolyosó-felújítási és kapcsolódó munkáinak tenderkiértékelése

 

A cikk második részét a tendernyertes kivitelező munkájának bemutatásával indítjuk, de – mint majd kiderül – a történet ezzel sajnos korántsem ér véget...

Szende Árpád