15 tévhit és tény a hőszigetelésről
Ma már szinte mindenki tisztában van azzal, hogy az épületek energiahatékonnyá tételével jelentős energiamegtakarítás érhető el. De az energetikai felújítással, fejlesztésekkel, a hőszigetelésekkel és a megtérüléssel kapcsolatban néhány alapvető kérdésben tévhitek terjedtek el a köztudatban. Mi az igazság?
Energiahatékonysági fejlesztésekkel kapcsolatos tévhitek és tények
Tévhit 1. Az energetikai korszerűsítés azt jelenti, hogy az energiahatékonyság elérésére megújuló energiát használunk.
Ezzel szemben: Egy ingatlan energetikailag korszerűsített, ha jelentősen kevesebb energiát használ a felújítás előttivel megegyező komfortérzet és életmód megteremtéséhez. A megújuló erőforrások (például napkollektor) használata hasznos, de megtérülési ideje lényegesen hosszabb, mint az épület hőtartását segítő beruházásoké, így a hőszigetelésé.
Tévhit 2. Minden energiahatékonysági beruházás egyformán megtérül.
Ezzel szemben: Előbb-utóbb valóban megtérülnek ezek a befektetések, hiszen minden energiahatékonysági beruházás csökkenti az épület energiafogyasztását. A megtérülési idők azonban korántsem egyeznek: bizonyos beruházások, mint a megfelelő szigetelés vagy egy komplex felújítás akár 2-4 év alatt is megtérülhet a tulajdonosnak, míg az ablakcsere önmagában körülbelül 19 év, a napelemes rendszer körülbelül 8 év, a napkollektor pedig körülbelül 10, sőt akár 20 év alatt hozza vissza az árát.
Komplex felújítással kapcsolatos tévhitek
Tévhit 3. Megfelelően megtervezett felújítással biztosan elérhető a kívánt energiamegtakarítás.
Ezzel szemben: A tervezett optimális szigetelést kivitelezéskor gyakran – költségcsökkentés miatt – gyengébb hatásfokú anyagra cserélik vagy szakszerűtlenül helyezik fel, de az épületszerkezet hibái is kritikus fontosságúak lehetnek a felújítás hatását tekintve. Hiába tervez be jó minőségű szigetelőanyagot a szakember, ha a tervezett építési vagy felújítási költségek túllépése miatt a megrendelő olcsóbb és/vagy rosszabb minőségű szigetelést választ. Ennek később az épület tervezett energiafogyasztása látja kárát, mely azonban nem feltétlenül látszik a lakcímke-igazoláson.
Tévhit 4. Mindig a szigeteléssel kell kezdeni az épület felújítását.
Ezzel szemben: Bár nem lehet egyértelmű sorrendet szabni, általában igaz, hogy először a fűtési igényt érdemes csökkenteni a nyílászárók szigetelésével vagy cseréjével, illetve épületszigeteléssel. Ahol viszont nyílt égésterű kazán üzemel, ott ezt nem javasolják, illetve csak akkor, ha valamilyen légtechnikai megoldást is alkalmaznak, mert ilyen esetekben az ablakcsere a szakértők szerint életveszélyes lehet.
Tévhit 5. A nyílászárócsere és a szigetelés csak együtt valósítható meg.
Ezzel szemben: Ablakot úgy is lehet cserélni, hogy a régi tok bent marad; így nem kell bontani a szerkezetet, tehát a csere a homlokzat szigetelése után, a második ütemben is végrehajtható. Ha viszont kibontják a tokot, akkor előbb kell végrehajtani az ablakcserét, és ehhez lehet majd igazítani a hőszigetelést. A megoldás hátránya, hogy amíg a falakat le nem szigetelik, hőhíd alakulhat ki, és elindulhat a penészedés.
Szigeteléssel kapcsolatos tévhitek
Tévhit 6. Mindegy, hogy a ház melyik részével kezdik a szigetelést.
Ezzel szemben: A szigetelés tervezésekor az elsődleges szempont, hogy az adott épületnek hol a legnagyobb a hővesztesége. Ezt szakemberek hőkamerával könnyen fel tudják térképezni, és tanácsot adnak arról, hogy a homlokzatot, a falakat vagy a tetőteret, a lábazatot kell-e elsősorban szigetelni.
Tévhit 7. Szigeteléssel csak 1 szinttel javítható a ház energetikai besorolása.
Ezzel szemben: A Knauf Insulation szakemberei és az Energiaklub felmérése szerint egy nem szigetelt családi ház esetében a tető és a homlokzat hőszigetelése, valamint a nyílászárók cseréje akár 50-60 százalékos energiamegtakarítást is eredményezhet, melynek révén a családi házak zöme B-C energetikai besorolásba jutna, vagyis fogyasztásuk 3-4 kategóriát is javulhat.
Tévhit 8. Alapanyag vásárlásnál elsősorban a szigetelés vastagságát kell nézni.
Ezzel szemben: A szigetelőanyag R-értéke, vagyis a hővezetési ellenállás sokkal jobban mutatja az anyag minőségét, hőtartó képességét, mint a vastagság. A hővezetési ellenállás jele R, mértékegysége m²K/W. A szigetelés vastagságával arányosan az R-érték minél nagyobb, annál jobb az anyag hőszigetelő képessége.
Tévhit 9. Nem számít, milyen típusú szigetelőanyagot helyezünk fel az ingatlan különböző felületeire, nyugodtan vehetjük az éppen akciósat.
Ezzel szemben: A szigetelésnél alapszabály, hogy megfelelő anyagot a megfelelő helyre kell felhelyezni. Üveggyapot szigetelés alkalmazása a családi házak és középületek magastetőinek és belső válaszfalainak szigetelésére javasolt. Az Ecose technológiával készült üveggyapot szigetelés magastető, belső válaszfalak, födém és álmennyezet szigeteléséhez alkalmazható. A kőzetgyapot szigetelést külső homlokzati szigetelésként ajánlják. A Heraklith fagyapot szigetelés rendszerben hangszigetelésre is kiváló, alkalmazását pedig belső válaszfalak, homlokzat, alulról hűlő födémek területére javasolják.
Tévhit 10. Ha külön-külön összeválogatom a szigetelés kellékeit (szigetelés, ragasztó stb.), akkor jövök ki a legolcsóbban.
Ezzel szemben: A szigetelés kivitelezésénél is ajánlott rendszerben gondolkodni, hiszen a gyártók úgy fejlesztik ki termékeiket, hogy azok tökéletesen kiegészítsék egymást, így rendszerben alkalmazva a leghatékonyabbak. Mivel ezek többsége nem általános sztenderd alapján készül, egyes termékek minősége vagy összetétele eltérhet egymástól, ezért a pontos kivitelezéshez ajánlott ugyanannak a gyártónak a termékeiben, rendszerben gondolkodni.
Tévhit 11. Nem éri meg hitelből szigetelni.
Ezzel szemben: Szigetelni még hitelből is érdemes. A hitel ugyanis, a szigeteléssel elérhető akár 30-40 százalékos energiamegtakarítás mellett gyakorlatilag önfinanszírozó.
Tévhit 12. A polisztirol szigetelés nem éghető.
Ezzel szemben: A polisztirol szigetelés közvetlen, nyílt láng hatására lángra kap, „B” tűzvédelmi besorolású (éghető). Ezzel szemben a kőzet- és üveggyapot szigetelések természetes módon tűzállóak, és „A” tűzvédelmi besorolásúak (nem éghetők).
Tévhit 13. A polisztirol szigetelés olcsóbb, mint a kőzetgyapot, ezért az alkalmazás helyétől függetlenül inkább ezt éri meg választani.
Ezzel szemben: A kőzetgyapot valóban drágább, mint a polisztirol, de az elkészült a polisztirol és kőzetgyapot szigetelésrendszerek árstruktúrájában (szigetelés, üveggyapot háló, ragasztó, vakolatrendszer és a kivitelezés munkadíja) azonban mindössze 25-30 százalék különbség van. Mivel az árkülönbség nem jelentős, a szakemberek elsődlegesen a „megfelelő szigetelést a megfelelő helyre” elvet javasolják a beruházásnál. Magas házak külső szigetelésére például tűzvédelmi szempontból kőzetgyapot a javasolt szigetelőanyag.
Tévhit 14. Nehezen hozzáférhető helyeket nem lehet szigetelni.
Ezzel szemben: Éppen e probléma kiküszöbölésére vezették be Magyarországon is a fújható üveggyapotot (Supafil), amivel a legkisebb rések és a nehezen hozzáférhető helyek is kitölthetők. A szigetelőanyagnak ez a típusa nem tartalmaz kötőanyagot, csupán a természetes alapanyagot dolgozzák fel fehér, hópihehatású szigeteléssé.
Tévhit 15. A üveggyapot szigetelés színe sárga.
Ezzel szemben: Az üveggyapot szigetelésnek ma sárga és barna változata egyaránt elérhető, a színek közötti különbséget a kötőanyag okozza. A tévhittel ellentétben a sárga üveggyapot színét a különböző vegyi anyagok adják, míg a formaldehid-mentes kötőanyaggal, úgynevezett Ecose technológiával készülő szigetelőanyag barna színű. A nem szúrós, nem porzó, puha üveggyapot szigetelés szálainak összekötésére növényi alapú terméket használnak kötőanyagként, így az mentes minden kemikáliától: nem tartalmaz hozzáadott szintetikus színezőanyagot vagy festéket, ezáltal nem befolyásolja az ingatlanok belső levegőjének minőségét.
