Válasszunk hőszigetelést tetőtérbe – tűzvédelem alapon
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy attól, hogy egy építési termék forgalomba hozható, még nem biztos, hogy beépíthető, betervezhető. A tervező felelőssége, hogy a vonatkozó előírások figyelembevételével tervezze meg az épületet, olyan építési termékekből és építményszerkezetekből, amelyeknek a megfelelőségét igazolni is tudja.
A CPR rendelethez szorosan kapcsolódik a 2013 júliusában megjelent 275/2013. (VII. 16.) kormányrendelet Az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól. A kormányrendelet egyértelműen meghatározza, hogy elsődlegesen az építész tervező a felelős az épületekbe betervezésre kerülő építési termékek, építményszerkezetek megfelelőségéért. A megfelelőség alatt természetesen azt is kell érteni, hogy a vonatkozó jogszabályi előírásoknak való megfelelésért is.
A tetőterekbe betervezhető, beépíthető anyagokra vonatkozóan a konkrét előírásokat a 28/2011. (IX. 6.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról tartalmazza, melynek előírásait nemcsak új épületek esetében, hanem a meglévő épületeknél átalakításakor is kötelező alkalmazni, függetlenül attól, hogy építési engedélyhez kötött tevékenységet végzünk-e vagy sem.
A tetőterek beépítése, tervezése, átalakítása során több előírást kell egyidejűleg betartani. Csak olyan építési termék, építményszerkezet tervezhető és építhető be, amely kielégíti az épülettel szemben támasztott alapvető követelményeket, valamint a vonatkozó jogszabályokat, s a teljesítménynyilatkozatukon, valamint a minősítéseikben megtalálhatók a megfelelést igazoló teljesítményjellemzők.
Első lépésben meg kell határozni az épület tűzállósági fokozatát s annak szintszámát. Tűzvédelmi szempontból a tetőteret akkor kell építményszintnek tekinteni, ha az ott beépített rész meghaladja az alapterület 25 százalékát. Amennyiben az épület I–III. tűzállósági fokozatú, s legfeljebb háromszintes, alkalmazható a beépített tetőterekre vonatkozó egyedi követelmények (OTSZ 16. mellékletének 6. számú táblázata) is.
A táblázat alapján háromszintes épület tetőtér-beépítésénél, amennyiben a hőszigetelő anyag légréssel vagy egyéb légréssel érintkező éghető anyaggal érintkezik, a hőszigetelés már csak nem éghető A1, A2 tűzvédelmi osztályú lehet. Fentiek alapján a tetőterekbe – amennyiben az átszellőztetett – E tűzvédelmi osztályú anyag (például polisztirolhab, poliuretánhabok többsége) kizárólag akkor építhető be, ha a beépítendő tetőterű épület kétszintes, egy rendeltetési egységet tartalmazó lakóépület.
A jellemzően D tűzvédelmi osztályú PIR-habok és egyes PUR-habok is csak egyszintes épületek tetőtérbeépítse esetén alkalmazhatók a táblázat szerint, de itt az épület funkciója nincs korlátozva. A hőszigetelő anyagok tűzvédelmi osztály szerinti besorolását a gyártók teljesítménynyilatkozatai tartalmazzák, de a könnyebb áttekinthetőség érdekében a járatos hőszigetelő anyagokra és azok legjellemzőbb tűzvédelmi osztálybeli paramétereire vonatkozó adatok az alábbi táblázatban láthatók.
Az OTSZ I–V. tűzállósági fokozatra vonatkozó fő táblázatai még szigorúbb előírásokat tartalmaznak a tetőfödémek térelhatároló szerkezeteivel kapcsolatosan. A hőszigetelő anyagokra vonatkozó előírás mellet a szerkezetnek ki kell elégítenie a térelhatároló szerkezetre vonatkozó előírásokat is, a magastetők térelhatároló szerkezeteire a hazai jogszabályoknak is megfelelő vizsgálatok alapján tűzállósági teljesítményt jellemző adatokkal A1, A2 tűzvédelmi osztályban a gipszkartonos cégek rendelkeznek általában A2-EI15 vagy A2-REI15 tartománytól A2-EI30 vagy A2-REI30 tartományig. Ezeknél a vizsgálatoknál A1 tűzvédelmi osztályú szigetelések kerültek felhasználásra.
További korlátozásokat tartalmaz a jogszabály az alkalmazható hőszigetelésekre vonatkozóan attól függően, hogy az épület tetőfedése éghető-e és annak milyen a besorolása; ez tovább szűkíti a fenti táblázatban szereplő anyagok alkalmazhatóságát.
383. § A Broof(t1) osztályba sorolt fedélhéjazattal rendelkező épület tetőterében huzamos emberi tartózkodásra alkalmas helyiség (lakás) csak abban az esetben helyezhető el, ha a fedélhéjazat hordozó szerkezete legalább C, valamint az alkalmazott hőszigetelés és a tetőtér felőli burkolat A1 vagy A2 tűzvédelmi osztályú anyagból készül.
384. § A legfeljebb 13,65 m szintmagasságú tetőterek beépítése során B-E tűzvédelmi osztályba sorolt anyagú, Broof(t1) osztályú fedélhéjazat alkalmazható, ha a tetőtéri helyiségek térelhatároló szerkezetei A1 vagy A2 osztályúak, és kielégítik az EI 30 tűzállósági határérték-követelményt, valamint az alkalmazott hőszigetelés is A1 vagy A2 osztályú.
További követelményeket fogalmaz meg a jogszabály a tetősík ablakokra, ereszkiképzésre, valamint padlásfeljáróra, tűzszakaszolásra, elektromos vezetékek elhelyezésének szabályaira, mint például az alábbiak, a teljesség igénye nélkül:
A 16. melléklet 6. táblázatának alkalmazását segítő, kiegészítő követelmények 341. § (3) Tetősík ablakok alkalmazása esetén a káva burkolata a tűzvédő burkolattal megegyező tűzvédő képességű és kialakítású legyen.
(4) A tetőszerkezet nyílásos homlokzati sík elé lógó szakaszát (eresz) alsó síkján és homlokvonalán teljes hosszában és szélességében a belső burkolat tűzvédő képességével megegyező, alsó tűzhatás elleni védelemmel kell ellátni. A tűzhatás elleni védelem a 17. melléklet 1. ábráján foglaltak szerint kialakítható.
(5) A 16. melléklet 6. táblázat alkalmazásának feltétele, hogy a tetőre való kijutás és a be nem épített tetőtéri rész megközelíthetősége biztosított legyen, a be nem épített tetőtéri részbe vezető nyílászáró legalább EI 15 minőségű legyen.
„Mivel a megrendelőnek mint laikus félnek általában nincs lehetősége – de nem is kötelessége – felmérni azt, hogy a részére elkészített tervek megfelelőek-e, a kivitelező – a törvény alapján – együttműködési és figyelmeztetési kötelezettséggel tartozik a megrendelővel szemben. A Legfelsőbb Bíróság a GK. 54. számú állásfoglalásában tette közzé iránymutatását a tervező, illetve kivitelező kártérítési kötelezettségével kapcsolatban. Az állásfoglalás szerint a kivitelező pusztán amiatt, hogy a hibás kivitelezéshez vezető terveket a tervező készítette, nem mentesül a felelősség alól. A kivitelezőtől ugyanis elvárható a kellő szakértelem és a megfelelő gondosság tanúsítása annak kapcsán, hogy felismerje a tervdokumentáció megvalósításából eredő esetleges negatív következményeket. Felelőssége ilyen esetekben egyetemleges a tervezővel. Olvasható a Magyar Építéstechnika 2013/1. számában, szerző Dr. Ütő Kristóf Benjamin jogi előadó, Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság.
Lestyán Mária
szakmai kapcsolatokért felelős igazgató
