Metró, stadion és főterek a Metszet új számában
Valamennyi állomás építészeti értékelésével, a Kossuth tér és Balassagyarmat városközpontjának bemutatásával, a Debreceni stadionnal, valamint spanyol és japán városközponti beruházásokkal foglalkozik a Metszet 2014/3 száma.
A címlapra is a metró "cut and cover" technológiáját bemutató Hatvani Ádám-grafika került, az újságban pedig nem kevesebb, mint 26 oldal foglalkozik a budapesti négyes metróval. Erő Zoltán bevezetőjét követően valamennyi állomásról neves szerzők írnak (Zöldi Anna, Wesselényi-Garay Andor, Valkai Csaba, Katona Vilmos, Sugár Péter). A lapszám különlegessége a Kálvin téri állomás "háromdimenziós" grafikája: egy lapból és két ráhajtható pauszlapból álló dokumentáció segíti a megértést.
A magyar nagyberuházással madridi folyópartrendezést (Ginés Garrido) és a nagaokai városházát (Kengo Kuma) állítja párhuzamba a lap. A magyar nagyprojektek között alapos elemzés olvasható a fővárosi Kossuth térről, és érdekes összeállítás a kevésbé ismert, de annál tanulságosabb balassagyarmati városközpont-megújításról. A lapban helyet kapott még az impozáns debreceni Nagyerdei Stadion, és természetesen a szokásos rovatok (tervpályázatok, zöld oldalak, mai szemmel, aktuális, termékek, szerzők-tervezők, abstracts, no és az utolsó lapon a "ciki".) A "ciki" rovatban Maaik, a belga karikaturista nagyprojektekről szóló képsorával.
A bevezető cikk
A főszerkesztőnek sem könnyű. Mert ha az új, négyes metróval foglalkozik a lapszám, mégis mit tegyünk mellé? További magyar metróvonalakat? Az utolsó magyar metrószakasz közel negyedszázada készült el. Ráadásul azóta is csonka, a káposztásmegyeriek csak várják azóta is, hogy kiérjen a metró, ahogy a gazdagrétiek is kezdhetik várni. Lehetett volna közlekedési beruházásokat mutatni, de valahogy vasútállomásokból sem erős a felhozatal, buszpályaudvar sem igen épült évek óta (pedig például a hatvani nem rossz az Építész Kalákától 2010-ből). Így lett a téma: nagyprojektek, amit eredetileg nem akartunk közberuházásokra korlátozni, de végül úgy alakult, hogy akár középítés is lehetne a téma, de akár urbanisztika is. Mindegyik bemutatott projekt közfinanszírozású ugyanis, és léptékénél fogva városi jelentőségű. A főtérfelújításokat divat volt szidni a közbeszédben, mint feleslege EU-projekteket, pedig a balassagyarmati különösen jó példa arra, hogy nagyon sokat adhat egy város polgárságának egy átgondolt, eszmeileg is alátámasztott beavatkozás. Annál népszerűbbek a föld alatti projektek, mint például a metró – vagy akár az őszre kész Várbazár konferenciaközpontja – hiszen ezek nem meglévő helyeket és tereket foglalnak el, alakítanak át, hanem soha-nem-volt tereket alkotnak. Általános eufória jellemezte a metrónyitás hétvégéjét például – korra, nemre, kultúrára tekintet nélkül mindenki örömmel vette birtokba az új közösségi felületeket. Egyértelműen látszott: itt végre az építészet nyertes: jó minőségű modern építészetet láthatott a nagyérdemű. Egyben a látszóbeton igazi premierje is volt ez – iparági hírekből is tudjuk, hogy ezen tanulta meg a szakma a minőségi látszóbeton készítését nagy felületeken. És ennek a jelentőségéből az sem von le, hogy ezt a nagyközönség nem mindig érti, például fültanúja voltam egy idősebb házaspár beszélgetésének: „Azért itt még sok beton van. – Biztos reklámokat tesznek majd rá.”
Várjuk az előfizetéseket: https://artifexkiado.hu/#szaklapok-szaklapol
