2013. július 22.

Padlóburkolat-választási szempontok a kórháztervezésben

Padlóburkolat-választási szempontok a kórháztervezésben

"A magam részéről tervezési szempontból lényegtelennek nevezem az általánosságban megfogalmazott igényeket egy padlóval szemben, nevezetesen, hogy tartós legyen, megfeleljen a szabványoknak, esztétikus legyen stb. Egy kórház esetében a lényeg túlmutat ezeken az általános elvárásokon" – írja szakcikkünk szerzője. 

Gyakorló kórháztervezőként, a körülmények évtizedek alatt megtanítottak a belsőépítészeti megjelenést befolyásoló anyagokkal és megoldásokkal szembeni kényszerű rugalmasságra. Mindenki ismeri a beruházásokat jellemző általános jelenséget: mire az építkezés a legfontosabb fázisába ér, addigra fogyóban a pénz, lankadóban a beruházói figyelem és türelem, a résztvevőkön eluralkodik a „legyünk már túl rajta"-érzés. Pedig ebben az időben választják és építik be azokat az anyagokat, amelyek majd alapvetően meghatározzák az ott dolgozók, a gyógyulók és látogatók minőségérzetét, élményeit, hangulatát, véleményét.

A közbeszerzési eljárások rendje a gyakorlatban sajnos ráerősít erre a folyamatra, hiszen erősen korlátozott a tervezői szabadság az általunk legmegfelelőbbnek ítélt anyagok, színek, berendezéstípusok, gyártmányok meghatározásában. Az épített környezet minőségének védelme döntően háttérbe szorulni látszik más szempontok mögött.

A bevezetőben leírt épületszerkezetek talán legfontosabbika a padlóburkolat, s mint olyan, személyesen nekem is egyik szívügyem, hiszen mind funkcionális, mind esztétikai értelemben kiemelkedően fontos szerepet játszik a környezet minőségét illetően.

A szabványok által kellő részletességgel tárgyalt tudományos képletekre és műszaki adatokra most nem térnék ki, megemlítek azonban néhány személyes esettanulmányt, amelyek tanulságként szolgálhatnak, ha egészségügyi épület tervei készülnek az asztalunkon.

Padlóburkolat-választási szempontok a kórháztervezésben

A Heim Pál Gyermekkórház G épülete, 2006 (tervező: Schrammel Zoltán) 

 

Stresszes állapot

Miben különbözik egy kórház padlója bármelyik középületétől?

Röviden: semmiben.

Részletesebben: semmiben, ami lényegtelen...

A magam részéről tervezési szempontból lényegtelennek nevezem az általánosságban megfogalmazott igényeket egy padlóval szemben, nevezetesen, hogy tartós legyen, megfeleljen a szabványoknak, esztétikus legyen stb. Egy kórház esetében a lényeg túlmutat ezeken az általános elvárásokon.

Tervezéskor jó, ha felmerül a kérdés: a hétköznapi ember mikor lép be egy kórház épületébe? A válaszok mindannyiunk életéből ismertek: ha beteg, ha megsérült, ha hozzátartozója beteg, ha kötelező vizsgálaton kell részt vennie, ha világra jön a gyermeke... Súlyosabb esetben a hétköznapi ember nem saját lábán érkezik a kórházba.

A fenti állapotoknak egyetlen közös jellemzője a felfokozott lelki állapot, a stressz jelenléte. Közismert, hogy a stressz hatása alatt viszonyulásunk a környezetünkhöz megváltozik, elvárásaink ugrásszerűen megnőnek és kiéleződnek. Ebben az állapotban ugyanaz a tér, anyag, információs rendszer stb. – mást jelent számunkra, mint nyugalmi állapotban. Stresszes állapotban minden környezeti hatást intenzívebben élünk meg, így az apró hibákat, hiányosságokat is személyes tragédiának tekinthetjük.

 

Érzékelés

A padló az ingerek aktiválása szempontjából a legintenzívebb épületszerkezet. Taktilisan érezzük a talpunkon keresztül, szemünkkel látjuk a színét, a mintázatát, fülünkkel halljuk kopogását, esetenként orrunkkal érezzük a szagát.

Én most szeretném a burkolatválasztást ebből az érzékszervi és lélektani irányból megközelíteni, mert az előírások, szabványok és műszaki adatok szerinti kiválasztásra egy fejlett számítógép is képes. Vegyük sorba a választási tényezőket az érzékelés szempontjából.

A beteg – és még inkább a sérült – ember számára nehézséget okozhat a járás, jónéhányan tolókocsiba, hordágyra kényszerülnek, ezáltal szokatlanul intenzív élményhatásként élik meg a padló egyenetlenségeit. Egy sportbalesetet szenvedett barátomat törött felkarcsonttal toltak végig egy egyenetlenül kivitelezett greslap burkolatú kórházi folyosón. A karjában súrlódóan összeérő csontdarabok fájdalma okán azóta is emlékszik a fugák számára. Ez csupán egyetlen kiragadott történet arról, hogy miért legyen egy kórház padlója olyannyira sík és egyenletes, amennyire csak lehet.

Az említett bizonytalan járás velejárója az egyensúlyi rendszer bizonytalansága is, ami egy csúszós padló esetében a balesetek esélyét növeli, márpedig minél simább egy padló, potenciálisan annál csúszósabb. Így tehát azonnal szembesülünk az első feloldásra váró paradoxonnal, ami tervezői oldalról kompromisszumra kényszerít bennünket. A csúszásmentességet mérőszámok szabályozzák, a követelményekről jó esetben (országfüggően) szabványok rendelkeznek, e tekintetben tehát van tervezői útmutatás.

Ámde a fenti példára utalva óva intek mindenkit attól, hogy egy sürgősségi betegszállítási útvonalra pusztán a csúszásmentességre hivatkozva durva felületű padlót tervezzen be.

Nehezen érvényesíthető szempont az az igény, amely az utóbbi évtizedben kezd elterjedni Európában, hogy éppen a stressz megelőzése vagy oldása érdekében legyenek az anyagok természetesek, hasonlóak az otthonunkban megszokottakkal. Ennek megfelelően több, humánusabb szabályozású országban megjelentek a parkettás, szőnyegpadlós kórházi terek, szobák. Ezek minősége természetesen jelentősen eltér a lakossági anyagokétól – ez egyébként igaz minden más padlóanyagra is – talán az egyetlen „jollyjoker" greslap kivételével.

Padlóburkolat-választási szempontok a kórháztervezésben

A Szent Imre Kórház K épülete, 2008 (tervező: Schrammel Zoltán) 

 

Takaríthatóság, résmentesség

Az érzékelésektől független választási tényező azonban a felülettel függ leginkább össze, és egészségügyi intézmények esetében elsődleges fontosságú, ez pedig a takaríthatóság. Magyarországon sajnos a parketta, egyéb fa padlók és szőnyegpadlók alkalmazása emiatt, a takaríthatóság miatt nem megengedett (az egyetlen szőnyegpadlófajta, mint kivétel, bizonylatai ellenére többnyire „elvérzett" a szakhatósági véleményezők asztalán). Érdekes módon a tengerentúlon és már Nyugat-Európában is kevésbé tartanak attól, hogy veszélyes kórokozók maradnak a padló rései vagy szálai között. Az is igaz azonban, hogy a padlóválasztás önmagában elégtelen, ha az orvostechnológiában megtervezett takarítási rendszer nem válik a beruházás részévé.

A felületnél maradva, a magyar előírások „résmentességet" követelnek meg az egészségügyi intézmények padlózatától (erre hivatkozva utasítják el a fa- és szőnyegpadlókat), amely résmentességnek azonban megfelelnek a fugákkal lerakott kerámia-, kő- vagy greslapok. Aki takarított már ilyen burkolatot, tudja, hogy miként feketedik el hónapok alatt a szürke vagy színes fuga, a leggondosabb tisztítás ellenére is, de arra nem is gondol, hogy ebből a feketeségből egyszerű mikrobiológiai tesztekkel micsoda gazdag flóra és fauna tenyészthető ki. Hagyománya, relatív olcsósága és tartóssága folytán azonban töretlen a népszerűsége a kórházak folyosóin, sőt, sok esetben kórtermeiben, medikai helyiségeiben is.

 

Látvány

A padlóburkolatok látványa minden tervező szívügye, az erre vonatkozó tervek ritkán maradnak ki egy igényes tervdokumentációból. Lapburkolatok esetében a színek mellett a fugák iránya, a különböző díszítőelemek és a hálózatosság ad játékteret a tervezésre, azonban nem szabadna elfeledni, hogy alapvető higiénés igény lenne a fugák hosszának csökkentése, azaz minél nagyobb lapok alkalmazása, ami viszont az igényesebb (értsd: drágább...) kivitelezhetőség és a magasabb alapár miatt szokott elvérezni a megvalósítás folyamatában.

A lapburkolatok megjelenése legnagyobb mértékben az alapanyagtól függ. A természetes kövek utánozhatatlan varázsától, egy szürke-beige, kajsza gres lap igénytelenségéig széles a skála.

A tekercsből fektetett, hegesztett toldású padlók (PVC, gumi, vynil, linoleum) ideálisak a takaríthatóság szempontjából, színválasztékuk is kellően nagy (a gyártó igényességétől függően...) rajzolatuk gazdaságának pedig csak a tervezői fantázia szabhat határt. Számos helyen láthatók színes címerek, feliratok, grafikák a talpunk alatt. Ugyanez vonatkozik a szőnyegpadlókra is, de kisebb mértékben.

Itt kell felhívnom a figyelmet az akadálymentességi követelmények közül a kontrasztra vonatkozóra, amely elsősorban lépcsők, szintkülönbségek, veszélyforrások előtt nyújtanak segítséget a gyengénlátók számára - de egyben jelentős esztétikai tényezővé is válnak.

Padlóburkolat-választási szempontok a kórháztervezésben

A Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítási-orvostani Intézet boncterem-rekonstrukciója, 2012. december (tervező: Schrammel Zoltán) 

 

Hideg, meleg

A padlók keménysége egyenesen arányos a hővezető képességükkel – azaz a hideg-meleg kategóriába sorolásukkal. Azonban éppen a közlekedésben leginkább igénybevett terek kapnak általában hideg – azaz kemény – padlóburkolatot. Ennek következményeként egy pihenőidőben megjelenő, magas sarkú cipőt viselő látogató a teljes ápolási egység álmát teheti tönkre a hidegburkolatos folyosó hosszában. És ez esetben nem feltétlenül a magas sarkú cipő a kritika első számú célpontja!

A közelmúltban sajnos volt egy időszak Magyarországon, amikor egy jogszabály szerint egyik napról a másikra a padlók másképp égtek, mint korábban, majd hasonló gyorsasággal ismét kevésbé fogott rajtuk a láng - a jogalkotó megvilágosodása nyomán... A hektikus szabályozás áldozata lett jónéhány új, középmagas kórházépület, amelyben most évtizedekig hallgathatják a betegek az igénytelen greslap burkolatú folyosókon végigkopogó cipők bántó zaját.

 

„Kórházszag"

Ne felejtkezzünk el a szagokról sem, hiszen sokak számára marad fájdalmas emlék a jellegzetes "kórházszag", amelynek létrejöttében nem kis szerepe lehet a padlóburkolat kiválasztásának. Nem is elsősorban a linoleum magától értetődő jellegzetes lenolaj-kipárolgására gondolok, hanem arra, hogy például a hidegburkolatok takarításához még ma is általánosan használt hipokloritos fertőtlenítőszerek a fugákban megülve hosszasan bocsátják vissza bűzüket a zárt térbe.

Homogén felületű padlók esetében egyrészt nincs szükség ennyire agresszív szerekre, másrészt a nedves takarítás igénye sokkal kisebb, harmadrészt pedig a folyadékból sokkal kevesebb marad a padlón, azaz hamarabb szárad fel. Svéd kórházakban például hetente(!) összesen kétszer takarítanak nedvesen, a többi napokon csak száraz moppos technológiával – az általánosan alkalmazott PVC padló felületének és résmentességének köszönhetően.

 

Érvek a hegesztett homogén padlók mellett

A kórházak padlóválasztására vonatkozó véleményem és filozófiám alapján én a hegesztett homogén padlók híve vagyok, amelyből könnyen elkészíthető a higiénés szakhatóság által megkövetelt hajatlábazat, sima felületű, könnyen takarítható, kellően tartós (nem mindegyik egyformán!), és elegendő teret ad a tervezői fantáziának a színeivel és hegesztőzsinórokban rejlő grafikai lehetőségeivel. A tekercses padló anyagát általában az anyagi lehetőségek és egyéb – például környezetvédelmi – szempontok dönthetik el. Utóbbihoz kapcsolódóan meg kell említenem, hogy a zöldek által kritikával illetett PVC padlók döntő többségét ma már 100%-ban korábbi padlók újrafelhasználásával gyártják.

A mai korszerű felületi bevonatoknak köszönhetően a kopásállóságuk, tartósságuk megközelíti a kövekét, de mégsem kopognak. Léteznek már antibaktericid, ezüstbevonatos változatok is, amelyek szinte kizárólag kórházi alkalmazásra születtek.

Mindenkinek van kedvenc típusa, mintázata, színkombinációja, amely általában egy sikeresen magvalósított terv eredményeként vált kedvenccé. Tudom, ez közbeszerzésileg elfogadhatatlan álláspont, de ha egy tervező kizárólag a szabványok és jogszabályok mentén alkot, akkor jobb, ha nem is fog kórházak, egészségügyi rendeltetésű épületek tervezésébe, mert több kárt fog okozni, mint hasznot. A szenvedő, stresszes emberekhez való helyes tervezői hozzáállás alapeleme az empátia és ennek szoros velejárója az érzelem; ezeknek kell megnyilvánulniuk a padlók anyagának, színének, grafikájának tervezésében (is).

 

Schrammel Zoltán

építész vezető tervező 

hírlevél-feliratkozás

épjog