2009. november 09.

A régi faablakok is jó hőszigetelővé tehetők

A régi faablakok is jó hőszigetelővé tehetők

Az energiatakarékossági épületfelújítások szinte elengedhetetlen részévé vált a nyílászárók cseréje. De érdemes körültekintően eljárni, mert a csere több kárt okozhat, mint hasznot, akár az épületenergetikai, akár az épületszerkezeti szempontokat vizsgáljuk.

A régi, hagyományos szerkesztésmódú ablakok újra cserélése ellentmondások egész sorát indítja el. Legszembeötlőbb az az esztétikai probléma, ahogy az egymástól különböző ablakok megbontják a homlokzat egységét. De ha az egész homlokzaton egységes megoldás is születik, akkor is érzékelhető a disszonancia a régi épület és az új nyílászárók között, és nemcsak esztétikailag, hanem épületszerkezetileg is.

 

Épületszerkezeti és esztétikai ellentmondások

 

Problémát okoz, ha az ablak alapanyaga eltér az eredetitől, tehát a fa nyílászárókat műanyaggal pótolják, de az sem ad teljes értékű megoldást, ha az új szerkezet is fából készül. Ugyanis a mai konstrukciók sokkal vastagabbak, a 43 milliméteres régi ablakprofilok helyett körülbelül 70 mm-es keresztmetszetű szelvényekből készülnek, így a tok és a szárny együtt a korábbi 8-10 centiméterrel szemben elérheti a 16-17 cm-es vastagságot is. Mások a profilok is, régen a klasszikus alaktan szabályait követték, tagozatlan sima felületeket nem hagytak. A profilok méretváltozása miatt ma az üvegfelületek nagysága egyedi gyártásnál is csökken. Az új ablak üvege szélességben körülbelül 18 cm-rel kisebb lesz, ami a bevilágítás szempontjából sem elhanyagolható, hiszen ezekben az épületekben a helyiségek általában eredetileg sem túl világosak.

A régi faablakok is jó hőszigetelővé tehetők

A kávás beépítés helyett a tokokat ma tompán illesztik a nyílásba. A purhab tömítés kitüremkedik, a megbontott falkáva rész általában sokáig javítatlan marad. A rezgések hatására a purhab mállik, a felületén páralecsapódás keletkezhet, ami a faszerkezet korhadásához vezet.

 

Az ablakszárnyak tekintetében is más a modern logika, mint a hagyományos szemlélet. A korszerű ablakszerkezeteknél nincs szükség feltétlenül két felnyíló szárnyra, ezért ezt sokszor egyetlen nyíló és bukó szárnyra cserélik, és így a függőleges takaróléc csak formai applikációvá válik.

 

Az új szerkezetek kétrétegű thermopan üvegezéssel készülnek. Ennek felépítése, valamint a két réteg közti gázréteg nem minden esetben teszi lehetővé az üveg valódi osztását, csak ennek imitálását. Az üvegosztó vagy csak „ál”-szerkezet, vagy ha esetleg mégis igazi, akkor ez is jóval vastagabb lesz, hiszen nehezebb üvegezést hord.

Különbözőek a vasalatok is, amelyek szerepe – ma is, mint régen – egyrészt a szárnyak felfüggesztése a tokra, másrészt a szárnyak zárása. Ma a zárószerkezet a szárny profiljába van beépítve, és sokszor alul helyezkedik el, hogy a nyíló-bukó funkció működhessen. Régen a vasalatokat a szegezőlakatosok készítették, a kapcsolt gerébtokos ablakokon eleinte sarokvassal egyesített hüvelypántot vagy pipapántot alkalmaztak, majd a tokba és a szárnyba bevésett, egymásba hengerpálca-hüvellyel illesztett diópántot, amelynek a végei díszesen esztergált sapkát kaptak. A szárnyak zárását a takarólécbe rejtett rúdzárral oldották meg, amelynek mozgatására sokféle szerkezetet gyártottak. Az ablakkilincsek megformálására is külön figyelmet fordítottak.

 

Mi a jó megoldás?

 

Egy nem vetemedett, jól tömített, kétrétegű sima üvegezésű, hagyományos ablak hőátbocsátási tényezője 2,2 W/m2K körüli. A témával foglalkozó szakemberek szerint a teljes ablakszerkezetet érdemes megtartani, csak a belső szárnyak üvegezését kellene keménybevonatos low-e üvegre kicserélni és a belső szárnyat az ütközőknél tömíteni. Ezzel 1,8-1,9 W/m2K körüli UW értéket tudunk elérni, ami megközelíti az új ablakokra előírt 1,6-os értéket.

Egy másik lehetséges megoldás, hogy a belső szárnyba a legvékonyabb hőszigetelő üvegszerkezetet (3 mm üveg – 4 mm légrés – 3 mm low-e üveg) építjük be, ekkor ügyelni kell arra, hogy ne használjunk ecetes szilikont. Az üvegeseknél jelenleg nálunk könnyen beszerezhető 3 mm üveg – 6 mm légrés – 4 mm low-e üveg konstrukciónak az a hátránya, hogy a szokásos 12 milliméteres üvegfalcba nem fekszik bele, a fogadására vagy mélyíteni kell a falcot vagy az üvegtakaró lécet kell ennek megfelelően kialakítani. Hőszigetelő üvegszerkezet alkalmazásával a teljes kétrétegű ablakszerkezettel együtt 1,1-1,3 W/m2K körüli UW értéket érhetünk el.

A régi faablakok is jó hőszigetelővé tehetők

Akár a passzívházakra előírt hőátbocsátási tényezőt is elérhetjük (0,8 W/m2K), ha a külső és a belső szárnyba is vákumos vagy gáztöltéses hőszigetelő üveget építünk be. A teljes légzárás is általában biztosítható gumiprofilokkal, például a falc visszamarásával. Az ablak ilyen mértékű átalakításának csak akkor van értelme, ha a falak, padlók, födémek hőszigetelése is ilyen fokú. A régi épületeknél a falak külső hőszigetelése a tagozatok, díszítmények miatt általában nem járható út, itt a tűzfalak és a légudvarok utólagos hőszigetelésével érhető el a legnagyobb fűtésienergia-megtakarítás.

 

PM

 

 


 

Források:

Dr. Vukov Konstantin: Szerkezeti különbségek a hagyományos és az új ablakok között – a kofliktusok fő okai

Harald Ibenholt: Campaign for rehabilitation of traditional Windows in Norway

Lőrinczi Zsuzsa: Történeti ablakaink megtartása és felújítása

 

A régi faablakok is jó hőszigetelővé tehetők

 

sajátjaink

sajátjaink

sajátjaink

hírlevél-feliratkozás