2012. április 16.

A szomszéd háza mindig zöldebb?

A szomszéd háza mindig zöldebb?

Valószínűleg a jelenleg a piacon elérhetőnél lényegesen több passzívházra is lenne kereslet, és ezt hatékony ismeretterjesztéssel még tovább lehetne növelni – derült ki az itt ismertetett ausztriai felmérésből. Az osztrákok ma is élenjárnak e technológia alkalmazásában: évente több ezer passzívház készül nyugati szomszédunknál.

Az energiafelhasználás hatékonyságának növelése, ezzel együtt az energiatudatosság szemléletének terjesztése a XXI. század modern társadalmainak elsőrendű feladata. Hazánk primer energia-felhasználását tekintve még mindig a földgáz (44,3%) és az olaj (24,2%) a legnagyobb mértékben felhasznált energiahordozó. A megújuló forrásból származó energia felhasználása egyelőre csekély mértékű.

A modern kor vívmányai által nyújtott kényelemhez szokott ember számára az energiákkal való ésszerű gazdálkodás, a környezettudatosság, a környezetvédelem újratanulandó fogalmak. A gyökerekre való visszatekintés (visszatérés), a paraszti gazdálkodáshoz kötődő életvitel alapelveinek megismerése lehetséges út, az abból tanultak jelenben történő alkalmazása azonban legtöbbek számára nem járható. Nagyszüleink természetközeli életmódja a mai kor civilizált embere számára (eltekintve egy nagyon szűk rétegtől) nehezen, vagy egyáltalán nem elképzelhető.

A mai ember önszántából ritkán kezd hozzá a tanuláshoz. Ahhoz, hogy elinduljon, érdeklődését fel kell kelteni, racionális érvekkel kell meggyőzni a környezettudatos életmód saját életében (is) jelentkező előnyeiről. A megszólítás mellett (helyett) a leghatásosabb meggyőző erő hazánkban egyelőre az energiaárak emelkedése. A pénztárcáján keresztül megérintett ember lassanként rákényszerül saját „pénzügyi gazdálkodásának” ésszerűsítésére, szokásainak átgondolására, esetleg hatékonyabb energiafelhasználási megoldások keresésére.

Szakmai körökben viszonylag jól ismertek az energiahatékonyság zászlaja alatt felsorakoztatott fogalmak, mint energiatanúsítvánnyal rendelkező épületek, zöld (BREEAM, LEED stb. minősítésű) épületek, alacsony energiaszintű, passzívház-technológiájú, nulla energiaigényű és aktív épületek.

A széles közvélemény számára azonban még fogalom szinten is kevéssé ismertek ezek a civilizált ember energia-, és környezettudatos életmódjára megoldást kínáló lehetőségek.

A zöld épületek különféle minősítései (pl. a hazánkban legismertebb és már néhány megvalósult minősített épületet is felvonultató brit BREEAM, vagy az amerikai LEED minősítések) az ingatlanszakma számára kínálnak környezettudatos fejlesztési és üzemeltetési lehetőségeket.

Az alacsony energiaszintű, passzívház-technológiájú, nulla energiaigényű és aktív épületek az egyén számára is hatékony energiamegtakarítási megoldásokkal szolgálnak. Utóbbi lehetőségek megismerése nemcsak az egyén, de a gazdaság szintjén is jelentős.

Ezt igazolják az alacsony energiaszintű épületek, építési megoldások terén élenjáró nyugati szomszédunkban a közelmúltban végzett felmérések eredményei.

Az 1999-ben, a „Fenntartható gazdálkodás” kutatási program keretében indult, „Jövő háza” kezdeményezés részeként végzett, a passzívház-technológia iránti potenciális piaci keresletet és a technológia ismertségét kutató vizsgálat érdekes eredményekre mutatott rá, melyek hazai viszonylatban is tanulsággal szolgálhatnak.

A program célja a fenntartható gazdálkodás és fejlődés jegyében nemcsak az innovatív, energiahatékony, megújuló energiaforrásokat és környezetbarát anyagokat felhasználó, iránymutató projektek fejlesztése, támogatása, de azok széles körű megismertetése, terjesztése, hangsúlyt fektetve a használati szempontok figyelembevételére.

Az állami megbízásból végzett kutatás két vizsgálati szakaszból – egy úgynevezett kvalitatív (kisszámú megkérdezett bevonásával végzett), valamint egy kvantitatív (sokak megkérdezésével, részletes szempontrendszer alapján összeállított, speciális kérdőívek kitöltése alapján) készített felmérési szakaszból – állt.

A szomszéd háza mindig zöldebb?

 

Kvalitatív felmérés

A kvantitatív felmérést „kvalitatív adatgyűjtés” előzte meg, melynek során felmérték az egyes tartományokban működő, lakóingatlanok építéséhez, felújításához, átalakításához kötődő támogatási lehetőségeket. A támogatási rendszer feltérképezése mellett interjúkat készítettek az építőipari szakma különböző területeit képviselő szakemberekkel (építészek, beruházók, kivitelezők, szakmai érdekképviseleti személyek, szakági képviselők, fejlesztők bevonásával).

További felmérést végeztek potenciális passzívház-próbalakókkal (lásd később), illetve passzívházlakókkal. A vizsgálatok célja a megkérdezettek álláspontjának megismerése volt a passzívház gazdaságosságát, megtérülését, a lakóérzet és lakóklíma minőségét, az állami támogatási lehetőségeket, az információellátottságot, a technológia iránti motiváltságot, illetve ellenérzéseket, valamint a passzívház-technológia csekély ismertségét, elterjedtségének akadályait illetően.

A technológia a kitűnő épületfizikai tulajdonságok megteremtésén (például jól hőszigetelt szerkezetek alkalmazása, többrétegű hőszigetelő üvegezés), a megfelelő tömegformáláson és tájoláson, a szabályozott szellőzésen, valamint az épület használatából eredő hőenergia kihasználásán alapul.

Becslések szerint világviszonylatban 10-15 ezer megépült passzívházról beszélhetünk. A 2006-os esztendőben Ausztriában 1660 passzívház, illetve 4000 lakóegység épült. A 2006-os évben az új építésű lakóingatlanok 4%-a passzívház technológiával készült. A 2009-es év adatai 52 ezer új építésű lakóingatlanról számolnak be, melyekből 4600 ingatlan passzívház-technológiájú. A népességre vetítve kétszer annyi passzívház épült meg Ausztriában, mint Németországban. Mindez azt mutatja, hogy nyugati szomszédunk vezető szerepet tölt be a passzívház technológia alkalmazásában.

 

Információellátottság

A fentiek ellenére a megkérdezettek többsége, bár hallott a passzívház fogalmáról, annak lényegéről pontos ismeretekkel nem rendelkezett. A legtöbbször az interneten, ismerősöktől, építési cégektől, vállalkozóktól begyűjtött információk az esetek többségében csupán részinformációk, melyek sokszor hiányosak, gyakran tévesek, egymásnak ellentmondóak.

A passzívház-technológia személyes kipróbálására módot adó „próbalakás” lehetőségét sokan nem ismerik, annak eredményei kevés fórumon olvashatók.

Az objektív információk, a pontos tájékoztatás szerepe rendkívüli fontosságú a félreértelmezések tisztázásában, a technológiával szemben támasztott előítéletek megszűntetésében. A vizsgálat célja ezért, a felmérés mellett, a hiteles és objektív tájékoztatás megteremtése is volt.

 

Az állami támogatás szerepe

Az állami támogatás tartományonként lényeges eltéréseket mutat. A nem egységes támogatási rendszer jelentősen gyengíti a technológiába vetett bizalmat. Ezt még fokozza a passzívház beruházási többletköltségeit más támogatási formákhoz képest (például az alacsony energiaszintű épület létesítésekor kapható támogatáshoz képest) kevésbé kompenzáló hozzájárulás. Ugyanakkor a támogatások ellenőrzése nagyobb beruházások esetén kevésbé precíz, ami szintén bizonytalanságot szül.

Az állami támogatáspolitika szerepe jelentős ösztönző erő a környezettudatosság, a passzívház-technológia iránti bizalom megteremtésében. Ehhez szükséges a támogatás egységesítése, átgondolása, az ellenőrzés következetessége, pontossága.

 

Megtérülés, gazdaságosság

A kvalitatív felmérés során megkérdezettek többségének elsődleges szempont az épület (mint beruházás) üzemeltetésének gazdaságossága, illetve a befektetés megtérülésének várható időtartama. Ennek az időtartamnak a megkérdezettek által elvárt, elfogadott hossza azonban egy-két évtől egészen 30 évig terjedt.

A felmérésben kérdezettek kisebb csoportja a megtérülési szempontokat az ökológiai előnyök, a környezetvédelem fontossága mögé helyezte.

 

Lakóérzet és lakóklíma

Az interjúalanyok legtöbbje összességében pozitívan nyilatkozott a passzívház lakóklímáját illetően. A kellemes lakóérzet feltételeként felsorolt jellemzők közül, (mint frisslevegő-ellátás, szellőzés, lég- és testhőmérséklet, nyílászárók minősége) a hőmérsékletet, nyílászárók minőségét illetően általában pozitív véleményeket fogalmaztak meg. A legnagyobb bizonytalanságot a mesterséges szellőzéssel szemben táplált ellenérzés okozta.

A kételyek és félreértelmezések (mint például az „ablaknyitás tilalma” értelmezés az „ablaknyitás szükségtelensége” állítással szemben, vagy a „hermetikusan lezárt, levegőtlen épület” elképzelés) eloszlatására a lehatásosabb megoldás a személyes megtapasztalást biztosító „próbalakás” lehetősége. A próbalakásprogramban részt vett személyek egyértelműen pozitív lakóérzetről számolnak be.

 

Motiváltság – ellenérzések

A passzívház-technológia alkalmazása melletti legfontosabb érv a megkérdezettek többsége számára az alacsony energiafogyasztás, vagyis a rezsiköltségek csökkenése. Ez a szempont a kérdezett személyek nagy százaléka számára lényegesebb, mint a kellemes lakóklíma, a környezetvédelem, vagy az ökológiai fenntarthatóság. Ugyanakkor a felmérés kimutatta, hogy megjelent egy „ökologikusan gondolkodó” réteg is, amely számára elhanyagolandó szempont a megtérülés, de elsődleges fontosságú a szubjektív lakókörnyezet javítása, a környezetre gyakorolt pozitív hatás.

A passzívház legmeghatározóbb hátránya a megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint a kezdeti magas beruházási költségek.

A kezdeti többletköltségek mérséklésében, a környezet és a nem megújuló energiaforrások védelmében, a CO2-kibocsátás csökkentéséhez való hozzájárulás díjazásában kulcsszerepe van az állami támogatáspolitikának.

 

Az elterjedtség strukturális akadályai

A passzívház-technológia lassú ütemű terjedésének okaként érdekes folyamatokra mutattak rá a felmérések. Eszerint a hátterében egyrészt a képzett szakemberek hiánya, a magas beruházási költségek, az alacsony profit és a viszonylag lassú megtérülés áll. Másrészről korlátozza a motiváltságot az információhiány, a téves információk, illetve a konkurencia (például téglaipar, energiaszolgáltatók) részéről tapasztalható negatív kampány, félretájékoztatás.

A magas beruházási költségek és a technológia újdonságából eredő bizonytalanság következtében a potenciális szakemberek, vállalkozók a kereslet hiányát feltételezik, ezért meg sem jelennek a piacon. Az ajánlatok hiánya pedig nem kedvez a kereslet növekedésének.

Kialakul a kínálati-keresleti dilemma, melyre megoldást az állami szerepvállalás, a megfelelő támogatáspolitika, a szakemberképzés és az azt kiegészítő célzott marketingtevékenység, valamint a médiában történő jelenlét nyújthat.

A szomszéd háza mindig zöldebb?

 

Kvantitatív felmérés

A kvalitatív felmérés eredményeit felhasználva, azokból kiindulva a kutatók kérdőíveket állítottak össze. A 903 fő (19 és 79 év közötti osztrák állampolgárok) bevonásával végzett kvantitatív vizsgálat legfontosabb célja a passzívház-technológia ismertségének, a technológiával kapcsolatos lakossági véleményeknek pontos felmérése, valamint a potenciális vásárlói kereslet számszerűsített megállapítása volt.

 

Célcsoportok

A rendkívül részletes (pszichológiai, szociológiai és demográfiai vetületeket is vizsgáló) felmérés a környezettudatosság, alkalmazkodóképesség, az új termékek befogadására vonatkozó hajlandóság, a lakáshasználati szokások, a tájékozottsági szint, a megtérülési elvárások és a vásárlókészség alapján 7 vásárlói célcsoportot határozott meg.

A csekély környezettudatossággal rendelkező „ökoellenesek” számára a költségek, a megtérülés alakulása a legfontosabb szempont. A felmérés azt a meglepő eredményt mutatta ki, hogy a célcsoporton belül 30% azok aránya, akik következő lakásuk, házuk kiválasztása, megteremtése során elképzelhetőnek tartják a passzívház-technológia alkalmazását.

A „materialisták” körében csekély mértékű környezettudatos szemlélet megjelenése tapasztalható, azonban a fontosabb szempont esetükben is a hosszútávú megtérülés.

Az „ökotudatos” csoport környezettudatossága magas és ez a tudatosság tettrekészséggel, a környezet védelme érdekében többletköltségek vállalásával párosul.

A „nehezen alkalmazkodók” („late-adopters”) rétegét alacsony alkalmazkodóképességű, az új termékek, fejlesztések, irányzatok befogadására gyenge hajlandóságot mutató személyek alkotják.

A „szokásokhoz ragaszkodók” táborába az újításokkal szemben nagyobb nyitottságot tanúsító, de alacsony alkalmazkodóképességgel és készséggel rendelkezők tartoznak.

A „materialista hétvégi-lakók” közé átlagos könyezettudatosságú, a költségeket, a megtérülést a környezet érdekei elé helyező állampolgárok tartoznak, akik otthonukat ritkán, többnyire csupán hétvégéken használják, vagyis „lakóintenzitásuk” alacsony.

Az „ökotudatos hétvégi-lakók” előzőekhez hasonlóan rendszerint hétvégén tartózkodnak otthonukban, a környezet védelmének szempontjai azonban számukra elsődlegesek, melyért anyagi áldozatvállalásra is készek.

 

Tájékozottsági szint

Az egyes célcsoportokhoz való tartozás függvényében eltérően alakul a passzívház-technológia tárgyában mért tájékozottság szintje. A tájékozottságot tovább árnyalják a kor, a foglalkozás, a pénzügyi helyzet és a területi elhelyezkedés is. Általánosságban azonban megállapítható, hogy a lakosság mintegy 50%-a hallott már a passzívház fogalmáról, 30%-uk pedig közelebbről is ismeri azt.

 

Elképzelések

A technológiához (azon belül annak 5 fő dimenziójához: légnedvesség, helyiséghőmérséklet, technika, költségek és ökológiai fenntarthatóság kérdései) kapcsolódó elképzelések, információk terén szintén érzékelhetők a célcsoportok szerinti különbségek. Tanulságos azonban az az eredmény, hogy az ökológiai fenntarthatóság ismérvét kivéve a technológia többi 4 elemét illetően a megkérdezettek 30%-a alulinformált. Míg az információ, a tájékozottsági szint növekedésével a passzívház-technológiával kapcsolatos kétségek csökkentek valamennyi célcsoporton belül.

 

Megtérülési idő

A célcsoportok közötti különbség hátterében a költségeket és az ökológiai szempontokat érintő prioritások, illetve azok szintjei állnak. Az ökológiai szempontokat előtérbe helyezők, azért többletköltségeket felvállalni hajlandók többsége számára is lényeges kérdés azonban a majdani megtérülés, illetve annak várható ideje.

A megkérdezettek 50%-a 5-15 éves, 25%-uk 5 évnél rövidebb megtérülési időt tart elfogadhatónak. 10% számára elfogadott a 15 évnél hosszabb megtérülés, 5% nem hajlandó többletköltségek felvállalására, míg további 10% esetében nem számottevő szempont a megtérülési idő, döntésüket tisztán ökológiai okok vezérlik.

 

Információellátottság és érdeklődés

A passzívház-technológia alapvető ismereteinek birtokában a megkérdezettek fele tartotta elképzelhetőnek, hogy következő otthona passzívház legyen. 35% további információk megismerését követően, illetve a próbalakás tapasztalata birtokában képes döntést hozni, míg 15%-ot egyáltalán nem érdekel a technológia. Bár a százalékos megoszlás eltérő az egyes célcsoportokban (az ökotudatos csoportok kétharmada, a materialisták 36%-a, az ökoellenesek 35%-a vásárolna passzívház-technológiájú lakóingatlant), általánosan megállapítható, hogy az információellátottság növekedése az érdeklődés emelkedését vonta maga után. Az érdeklődés foka és „típusa” szerint érdeklődési körökbe sorolták az egyes célcsoportok tagjait.

Az „ökotudatosok körét” (ökotudatosok, ökotudatos hétvégi-lakók), az „átlag kliensek körét” (nehezen alkalmazkodók, szokásokhoz ragaszkodók, materialisták), valamint a közös csoportba nem vonható materialista hétvégi-lakók és ökotudatos hétvégi-lakók körét különböztették meg, lehetőséget teremtve az egyes körök specifikus tájékoztatásának.

Az érdeklődési körhöz való tartozáson túl befolyásolóan hat a vásárlási szándékra a lakóingatlan tervezett építésének, vásárlásának, cseréjének időpontja is. A vizsgálatot megelőző 5 évben költözött megkérdezettek 65%-a legközelebbi költözésekor a passzívház-technológiát választaná, míg a közeljövőben költözők esetében ez a szám 50%.

 

Kereslet

A kutatás leglényegesebb kérdése az átlagos keresleti potenciál vizsgálata volt. A lakóingatlanok iránti átlagos kereslet meghatározásakor az elkövetkezendő 5 évben költözni szándékozó, várhatóan saját lakásba, házba költöző, 18 év feletti népességet vették figyelembe. A felmérés szerint ez a népesség 16%-át, körülbelül 1 millió embert, (450 ezer háztartást) jelent. A költözők több mint fele pedig, 9%-uk, azaz mintegy 600 ezer ember, (270 ezer háztartás) szándékai szerint passzívházba költözne.

A piaci kereslet érdeklődési körök és a lakott területek népsűrűségének függvényében változik (vidéken és közepes lakósűrűségű területeken, valamint az ökotudatosok körében és az átlag kliensek körében legnagyobb a kereslet).

A számok egyértelműen azt mutatják, hogy a passzívház-technológia iránti kereslet az utóbbi években jelentősen megnövekedett. A 2009-es évben 52 ezer új lakóingatlan épült meg Ausztriában, ebből 4600 készült passzívház-technológiával. A kutatás eredményei pedig rávilágítottak arra, hogy éves szinten mintegy 31 ezer passzívház-technológiájú lakóingatlanra lenne igény. Mindez azt jelenti, hogy a kereslet valójában közel hétszer magasabb a piacon ténylegesen megjelenő kínálat nagyságánál.

A kereslet és kínálat közti különbség kiegyenlítésében a szakértők véleménye szerint kulcsfontosságú az állami szerepvállalás megerősítése, növelése. Célzott, egységesített, az energiahatékonyságot díjazó és mindemellett szigorúan ellenőrzött támogatáspolitikával, a hiteles, hozzáértő szakértők szakmai továbbképzésével és az állam, mint megrendelő megjelenésével nemcsak a passzívház-technológia iránti bizalom fokozható, de a kereslet-kínálat egyensúlya is előmozdítható. Az interneten, a médiában megjelenő objektív információk, a passzívház-technológia működésének tárgyában végzett vizsgálatok eredményeinek, valamint a „próbalakásban” részt vettek tapasztalatainak publikálása elősegíti a téma részletes megismerését, eloszlathatja a technológiával szemben táplált kételyeket.

Az állam ösztönző szerepe nélkülözhetetlen a passzívház-technológia terjedésének, valamint a hatékony energiafelhasználást támogató, a megújuló energiaforrásokat alkalmazó fejlesztések előmozdításában. A fentiekben bemutatott eredmények rámutattak a lakossági szinten megjelenő állami támogatás jelentőségére is. A magánszemélyek számára elérhetővé tett „zöld támogatás” a családok közműdíjainak mérsékelésén túl az ország energiafüggetlenségét mozdíthatja elő, és ezzel egyidejűleg kedvező hatást gyakorolhat az építőiparra is.

A magyar támogatási rendszer magánszemélyek számára kevés lehetőséget nyújt. Bár hazánkban az előzőekben részletezett felmérés nem készült, megjegyzendő, hogy ennek vizsgálata mindenképpen célszerű lenne; a kereslet feltételezhetően hazánkban is jelentős. Ezt igazolja a 2008-ban útjára bocsátott, Magyarország kiotói kvótáinak értékesítéséből finanszírozott Zöld Beruházási Rendszer népszerűsége és a közelmúltban megjelent (elsősorban a vállalkozók és intézmények számára támogatást nyújtó) Új Széchenyi Terv iránti lakossági érdeklődés is.

A jól működő támogatáspolitika áldásos hatása, megtérülése társadalmi és gazdasági szinten is mérhető, a gazdaság különböző területein már jelenleg is kimutatható. A célzott, átgondolt agrártámogatás-politikának köszönhetően nyugati szomszédaink mára sokkal tudatosabbak fogyasztási szokásaikban. Ez a fenntarthatóságot, a föld, a környezet és nem utolsó sorban saját egészségük védelmét szolgáló, a lakóhelyük közelében előállított organikus termékek iránti magas keresletben is tetten érhető. Szomszédaink kertje ma már nagyon zöld, és a vizsgálatok, felmérések tanulsága szerint kertjükben álló házaik is egyre zöldebbek. Erre érdemes figyelnünk, és a pozitív tapasztalatokból tanulnunk.

 

Gyurasits Petra

PhD hallgató, BME

 


Felhasznált irodalom:

www.hausderzukunft.at

www.breeam.org

www.usgbc.org

www.fi.kvvm.hu

A szomszéd háza mindig zöldebb?

sajátjaink

sajátjaink

sajátjaink

hírlevél-feliratkozás