Foghíjtelekre épült társasház a pesti belvárosban

A sűrűn beépített pesti belváros foghíjtelkén az építkezés megszervezése sem volt egyszerű feladat, ám a szűk helyre sikerült korszerű, karakteres, a hagyományos utcakép látványvilágához is illeszkedő – az Év Háza pályázaton is díjat nyert – társasházat felhúzni, melynek udvari ablakai és teraszai ráadásul tágas zöldterületre néznek.
Budapest VII. kerülete magas bérházakkal sűrűn beépített; a szűk, egyirányú utcákon a gyalogosok az áthaladó és parkoló autókkal, mikromobilitási eszközökkel, továbbá – a főbb utakon – trolibuszokkal is osztoznak. Ebben a környezetben igen kevés a még beépítésre váró, üresen álló foghíjtelek. Az egyik ilyen az úgynevezett egykori zsidónegyed területén, a Nagy Diófa utcában volt, ahol korábban a Zellerin Mátyás nevével fémjelzett Gáz-, Légszesz- és Vízvezetékgyártó Rt. működött. Ennek megszűnése után sokáig kihasználatlanul állt az ingatlan, majd később parkolóudvarként használták, egészen addig, amíg a Cordia meg nem vásárolta. A fejlesztő olyan épületet akart itt létrehozni, amely részleteiben emléket állít a korábbi gyárnak, esztétikailag illeszkedik a környék stílusához, homlokzati kialakításában méltó folytatása lehet a 19. és a 20. század fordulójára jellemző építészeti stílusnak, így illeszkedve a mellette álló épületekhez, valamint megfelel a területre vonatkozó helyi védettségből eredő előírásoknak, továbbá a mai követelményeknek és nem utolsó sorban a vevők, lakók igényeinek.
Az épület generáltervezője a LAB5 tervezőiroda volt. Mint a cég vezetőjétől, Korényi Balázstól megtudtuk, 2016 elején kezdődött a tervezés. Ekkor először végignézték a környező épületek homlokzatait, és olyan nyílászáró-kiosztást terveztek az utcai homlokzatra, amely korszerű, de valamelyest visszaidézi a környező épületeken kirajzolódó rasztert. Nehezítette a dolgukat, hogy a szomszédos épületekben nagy belmagasságú szintek találhatók, ennek megfelelően keskeny, magas ablakokkal rendelkeznek.
Annak érdekében, hogy az új épület minél kevésbé térjen el ettől az elrendezéstől, az utcai homlokzatra 2,1 méter magas nyílászárókat és loggiákat terveztek, amelyeket – a Zellerin-féle vasművek emlékét idézve – egy-egy acélkeret ölel körbe, egyes nyílászárók között pedig ezeket a kereteket egy-egy azonos színű perforált lemezzel kötötték össze. Az egyedileg, méretre gyártott lemezek arany színe jól kiegészíti az épület sötét, antracit színű klinkertégla-burkolattal készült homlokzatát, a perforált minta inverze pedig a belső üvegfelületeknél köszön vissza. A helyi építési szabályoknak megfelelve a felszín alatt 3 szintes, 122 férőhelyes parkolót, a földszinten kiadható üzlethelyiségeket, az első emeleten irodákat, fölötte 6 szinten pedig a Cordia mint beruházó által előírt lakásmixet alakították ki. A lakásszámokat és -méreteket a környező fejlesztések vásárlóinak visszajelzései alapján határozták meg, így végül több mint száz önálló, erkéllyel rendelkező lakás kapott helyet az épületben. A helyi védettség miatt a társasház tervezett kialakítását a többi engedélyező hatóságon kívül az önkormányzattal is egyeztették, ez utóbbitól azonban főként az elképzelt tetőformával kapcsolatban kaptak módosítási kérést. Az épület – az utcakép szempontjait is figyelembe véve – félnyeregtetőt kapott.
Az ingatlan elhelyezkedéséből nemcsak kötöttségek adódtak, hanem lehetőség is. Ezen a területen ritka, hogy a mellette álló épület – ebben az esetben a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség – egy növényekkel szépen beültetett, köztéri parkokhoz hasonló méretű belső udvarral rendelkezzen, amely a hatályos szabályozási terv alapján a későbbiekben sem lesz már beépíthető. Ezt a belvárosi zöld oázist tovább növelték azzal, hogy a most beépített telek egy részére csak föld alatti épületszerkezetet terveztek, süllyesztett födémmel. Az ezen kialakított talajrétegrendbe a tájépítészeti tervben foglalt növényeket ültették, amelyeknek biztosították a megfelelő életkörülményeket, így ez a terület a szomszéd épület kertjével vizuálisan összefüggő zöldterületet alkot. Így – még ha az ingatlanok nincsenek is fizikailag összenyitva – a lakók egy nagy, parkszerű zöldfelületre látnak rá a belső udvarra néző ablakokból, teraszokról. A teleknek további előnye, hogy a párhuzamos utcában a 2000-es évek elején épített társasháznak errefelé nem a tűzfala, hanem a homlokzata néz.
Az építés megkezdése előtt a beruházó készített állapotfelmérést a környező épületekről, azonban az új ingatlan statikailag nem kapcsolódik azokhoz. A kivitelező Pedrano és szakkivitelezői a pinceszint kialakítása céljából mély résfalakat építettek az ingatlan alá.
Egy ilyen magas ház építéséhez mindenképp szükség van darura, amellyel az építőanyagokat a megfelelő helyre tudják juttatni. Mivel az egyirányú, szűk utcán ennek felállítására nem volt lehetőség, a liftaknát használták erre a célra, ahonnan az építkezés végén szétszerelve távolították el.
A depózásra sem volt lehetőség a közterületen, ezért azt is az épülő épületen belül oldották meg: a pinceszintet és – miután elkészült – a kívülről akadálymentesen megközelíthető földszintet használtákerre a célra. Az ilyen típusú kötöttségek miatt nagyon fontos volt az organizáció pontos betartása, de még ezzel együtt is, a kedvezőtlen felvonulási lehetőség és az alapozási nehézségek miatt a kivitelezés ideje egy átlagos, hasonló léptékű társasház építési idejét közel egy évvel haladta meg – tudtuk meg a beruházótól.
Érdekes feladat volt a homlokzati nyílászárórendszer megtervezése, mivel itt a számos statikai kérdésen kívül a tűzvédelmi szempontok is hangsúlyosan felmerültek. Ezekben a csomópontokban rögzíteni kellett az erkélykorlátokat, a hőszigetelést, a homlokzati téglaburkolatot, valamint az ablakok körüli fémkereteket is. Mindeközben a parapet nélküli nyílászárókat hátrébb kellett húzni a homlokzat síkjából, így ugyanis a homlokzati tűzterjedési gátnak nemcsak függőleges, hanem vízszintes szakasza is kialakult, és ezzel megnőtt a tűzszakasz hossza. Ez szükséges volt annak érdekében, hogy az épület megfeleljen a tűzvédelmi előírásoknak. Az ablaksík eltolásának más hatása is volt: érdekes fény-árnyék játékot eredményez az elkészült lakásokban. A homlokzati nagy nyílászárók és a belső udvar együttesen jelentősen növelték az elkészült lakások benapozottságát.
Törekedtek rá, hogy modern otthonokat hozzanak létre az épületben. Ezt például azzal érték el, hogy a fejlesztés kezdetekor újdonságnak számító mennyezethűtési-fűtési rendszert építettek be. Emiatt kissé vastagabb födémeket kellett építeni, hiszen azokban kellett elhelyezni a rendszer működéséhez szükséges csöveket. Minden lakást okosotthonként adtak át, a rendszer tényleges „tudása” azonban a vevőkön múlik. Az alapcsomag a fűtés- és világításvezérlést tartalmazta okosdugaljakkal és nyitásérzékelőkkel, de opcionálisan fényerőszabályozós világításvezérlést, víz- és füstérzékelőket, mozgás-, hőmérséklet- és fényérzékelőket, de akár a klíma, vagy a redőnyök vezérlését, illetve az okosotthonfunkciók hangirányítását is megrendelhették az új ingatlantulajdonosok.
A fejlesztők figyeltek arra is, hogy az épület hosszútávon is megmaradhasson jelenlegi pompájában. Ennek érdekében – a hatályos településképi arculati kézikönyv mellett – saját arculati kézikönyvet is készítettek mintaterv formájában. Ez részletesen szabályozza a földszinti részeken elhelyezhető reklámhordozók, cégtáblák, matricák helyét, kinézetét, méretét annak érdekében, hogy a későbbi kialakítások is méltó módon illeszkedjenek az épület stílusához.
Czitrovszky Balázs
Fotók: Batár Zsolt és Gulyás Attila