2012. július 05.

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

Az Esztrich és Ipari Padló Egyesület, valamint a Burkolástechnika Egyesület gondozásában a közeljövőben jelenik meg a Padló MI 01:2012 – Esztrichpadozatok – Tervezés, kivitelezés, követelmények című műszaki irányelv. Ebből közlünk részleteket a következőkben.

Tekintettel arra, hogy az anyagvizsgálati szabványokon kívül jelenleg nem készülnek európai szabványok az esztrichek és az ipari padlók tervezésére, kivitelezésére, sem pedig az elkészült felületek minőségi követelményeire, így ezeknek a műszaki szabályozási dokumentumoknak a hiánypótlását vállalta fel a két egyesület azzal, hogy nemzeti hatályú műszaki irányelveket készítenek és bocsátanak ki.

Az esztrichpadozatok témakörében a mechanikai teljesítőképességi és a geometriai követelmények egyértelműsítésének szándéka vezette a kiadót, hogy – a hazai szakmával közösen, felhasználva az európai, valamint a különböző nemzeti műszaki szabályozási dokumentumokat – kidolgozzanak egy műszaki irányelvet.

A Padló MI jelzetű műszaki irányelvek közül ez az irányelv útmutatásokat tartalmaz az esztrichpadozatok tervezéséhez, kivitelezéséhez, a felületekkel szemben támasztott minőségi követelmények meghatározásához.

Jelenleg az alábbi Padló MI jelzetű műszaki irányelvek vannak kidolgozás alatt:

Padló MI 02 Ipari padlók. Felületminőségi, geometriai jellemzők

Padló MI 03 Ipari padlók. Tervezés, kivitelezés

A műszaki irányelvek célja, hogy irányelvként szolgáljanak a magyar szervezetek, vállalkozók egymás közötti szerződésének megkötéséhez, ezért felhasználhatók a tervezés, kivitelezés, költségvetés-kiírás, szerződéskötés során.

A műszaki irányelvekben a minőségi fokozatok jelölése kapcsolódik a hazai tervezési, költségvetéskiirási és kivitelezési gyakorlatban már ismert és jól bevált, az ÉVOSZ Szárazépítő Tagozata által 2003 decemberében kiadott „Útmutatások és irányelvek gipszkarton lapok glettelésére és felületképzésére” című kiadvány minőségi fokozatainak (Q1-Q4) jelöléséhez.

Ebben a műszaki irányelvben a „Q”-jel előtti „E”-jel jelzi az esztrich szerkezetet.

A jelenlegi hazai építési gyakorlat egyik problémája, hogy az ajánlatkérésekben és kiírásokban újra és újra feltűnő olyan fogalmak, mint pl. „burkolásra kész”, „burkolásra előkészített”, „felületkész” vagy más hasonló szubjektív meghatározások teljességgel alkalmatlanok az elvégzendő munka minőségének leírására. Ez a gyakorlat ellentmond az EU Építési Termékek irányelvének (89/106/EGK) is, amely szerint a szerződésben az építőipari szolgáltatás és a teljesítés leírásának egyértelműnek és kimerítőnek kell lennie.

A kiadó hálás köszönettel tartozik a műszaki irányelv elkészítését szakmailag támogató oktatási intézményeknek, tudományos intézeteknek és egyesületeknek.

Reméljük munkánk segítséget fog jelenteni a megrendelőknek, tervezőknek, műszaki előkészítőknek, kivitelezőknek és szakértőknek, hogy a sokszor zűrzavaros helyzetekben egyértelmű álláspontot tudjanak kialakítani az igényszint meghatározásától, az ajánlatkérésen, árajánlatadáson, szerződéskötésen keresztül a munkák átvételéig.

 

Burkolástechnika Egyesület

Brassnyó László

elnök


Esztrich és Ipari Padló Egyesület

Spránitz Ferenc

elnök


 

4. Jelölések, rövidítések

Az alkalmazott kötőanyagtól függően ez a műszaki irányelv az esztrichekre az alábbi rövidítéseket alkalmazza:

CT cementesztrich

CA kalcium-szulfátesztrich

CAF önterülő kalcium-szulfátesztrich

MA magnezitesztrich

AS öntöttaszfaltesztrich

SR műgyantaesztrich


 

5.1. Vastagság

Az esztrich szükséges vastagsága általában a szerkezeti felépítéstől (pl. tapadó, csúszó vagy úsztatott), az adalékanyag legnagyobb szemnagyságától (pl. min. vastagság esetén >=4×dmax), a kötőanyag fajtájától (pl. cement, kalcium-szulfát, bitumen, stb.), a beépítési konzisztenciától (pl. földnedves, önterülő stb.), az esztrich hajlító-húzószilárdságától, ill. esetenként a koncentrált és a megoszló terhelés mértékétől, az esztrich alatti szigetelőréteg összenyomódásától, a lépéshangszigetelés kívánt mértékétől, a födém teherbíró képességétől vagy a kívánt belmagasság teljesítésétől, illetve legtöbbször ezek kombinációitól függ.

Ha a kívánt vastagság meghaladja a 80 mm-t, akkor az MSZ EN 13813:2002 szerinti esztrich egy rétegben már nem alkalmazható, ilyen esetben az MSZ EN 206-1 (MSZ 4798-1) szerinti betont és betontechnológiai módszereket, vagy két esztrichréteget kell alkalmazni.

 

5.2. Szerkezeti felépítés

Alapvetően három szerkezeti felépítés használatos.

o Tapadó (úsztató réteg alatt lényegesebb a kiegyenlítő, mint a tapadó funkció)

o Csúszóréteges

o Úsztatott

 

5.4.3. Az úsztatott esztrichet („Floating screeds”, ill. „Schwimmende Estriche”,) a teherhordó aljzattól egy hő és/vagy hangszigetelő réteg választja el. Az esztrichréteg teherelosztó szerepet játszik és rezgőrendszert hoz létre, amellyel javítható a lépéshangszigetelés. A határoló szerkezetekkel ez a szerkezeti felépítésű esztrich sincs közvetlen kapcsolatban.

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

 

3. ábra: Úsztatott esztrich

 

Az úsztatott esztrichek legfontosabb funkciója a lépéshangszigetelés és egyes esetekben a padlófűtés. Az úsztatott szerkezeti felépítés egyik speciális esete a padlófűtéses esztrich („heated screed”, „Heizestrich”), amelynek általános rétegrendjét a 4. ábra, a fűtéscsövek háromfajta elhelyezési alapesetét pedig az 5-7. ábrák mutatják be.

 

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

4. ábra: Padlófűtéses esztrich

 

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

5., 6. és 7. ábra: A fűtéscsövek elhelyezésének három alapesete

 

A vastagsági, szilárdsági és táblaméretekkel kapcsolatos, ill. egyéb követelményeket a 12-14. táblázatok, valamint e fejezet kiemelt szempontjai tartalmazzák.

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

 

Kiemelt szempontok az úsztatott esztrichek tervezésére, kivitelezésére

1. Az úsztatott esztrich vastagságának és hajlító-húzószilárdsági osztályának tervezésekor alapesetben figyelembe kell venni az adott funkciójú épület, szint vagy helyiség hasznos terheit (pl. az EN 1991-1-1 szabvány Nemzeti Melléklete szerinti födémszerkezetek osztályai és a födémterhek karakterisztikus értékei).

2. Fentieken túl figyelembe kell venni azokat a - befejező építési munkák, valamint az üzemeltetés során jelentkező - pontszerű és megoszló terheket, amelyek inkább esetleges, mint rendkívüli teherként jelentkezhetnek az alábbi tevékenységeknél, valamint a használat során:

- építéstechnológiai sorrendből adódó ideiglenes raktározás, szállítás (pl. burkolást megelőzően a padlólapok felhalmozása, kerekes kézi eszközzel történő mozgatása),

- gépek, berendezések telepítése (csomagolt vagy csomagolatlan állapotban, a kedvezőtlenebb eset figyelembevételével),

- burkolt felületek egyes részein az üzemeltetés során előforduló ideiglenes raktározás, szállítás (pl. papírgöngyölegek, könyvek, infúziós üvegek tárolása, kerekes kézi eszközzel történő mozgatása),

- egyes esetekben számítani kell a tehercsoportosulás lehetőségével, amikor a meglévő hasznos terheléssel összeadódhat a behúzott kerekes szállítóeszköz kerékterhe, vagy a szomszédos szerelt válaszfal terhe (pl. raktárhelyiségeknél).

3. A burkolást megelőző koptatás, ütés, vegyszerek hatása ellen (pl. nem gumikerekű mozgatóeszközök használata, raklapok csúsztatása, ideiglenes állványok terhei, cementkőre és gipszdihidrátra agresszív anyagok, stb.) a követő munkanemeknek takarással kell megvédeni az esztrichet. A takarás történhet pl. pallóterítéssel, építőlemezzel, stb. Takarás esetén tudatában kell lenni annak, hogy a takarás időtartama meghosszabbítja az esztrich burkolásához szükséges száradási időt.

4. A terhelés függvényében az úsztató réteg (hő- és/vagy hangszigetelés) nyomószilárdságát növelni, ill. alakváltozó képességét csökkenteni kell, hogy az esztrichben ébredő húzófeszültségek ne lépjék túl az esztrich húzószilárdságát. Az úsztatott esztrichek tervezésénél és kivitelezésénél figyelembe kell venni a beépítésre kerülő hő- és/vagy hangszigetelő termékek alkalmazástechnikai útmutatóit, valamint az esztrichekre vonatkozó szakmaspecifikus műszaki irányelveket.

5. Az úsztatott cementesztrichek vasalása alapvetően nem szükséges, mert e vékony szerkezetekben a repedések kialakulását a vasalás többnyire nem akadályozza meg. Az esztrich alján (az elválasztó rétegre helyezett) elhelyezett vasalás egyes padlófűtés-rendszereknél lehetővé teszi a fűtéscsövek rögzítését, valamint csökkenti az alsó esztrichréteg késői száradásából adódó zsugorodást, s így a padozat későbbi boltozódásának veszélyét. Az esztrich szálerősítése (főként egyes üveg- és műanyagszálak esetén) csökkenti az esztrich korai száradásából adódó zsugorodáskülönbségeket, tehát az ebből adódó táblaszéli felhajlás mértékét és a korai repedezési hajlamot. Az acélszálak adagolása a fűtött cementesztrichek hőeloszlását, a betonacélhálós vasalás a tehereloszlást teszi egyenletesebbé.

6. A 80 mm-nél nagyobb vastagságú aljzatok esetén már nem az esztrich-, hanem a betonszabványok alkalmazása szükséges. A cementesztrichek esetében ennek oka a földnedves keverékből készített szerkezet alsó rétegének nehéz tömöríthetősége, az önterülő kalcium-szulfát esztricheknél pedig a burkolhatósághoz szükséges kiszáradás igen hosszú és bizonytalan időtartama. Ha az úsztatott esztrich vastagsága a számítások során nagyobbra adódik, mint 80 mm, akkor a szerkezetet többrétegű (erőzáró módon készített) esztrichként, vagy (vasalt) betonlemezként kell tervezni és a műszaki leírásban megnevezni. Az úsztatott betonszerkezetek felületi síkpontosságát (pl. az MSZ EN 13670 szabvány 1. tűrési osztály értékeit vagy egyedileg előírt értékeket) és a burkolat elvárt síkpontosságát - többnyire vastag aljzatkiegyenlítővel, ill. vékony tapadó esztrichhel – a tervezés során összhangba kell hozni.

7. Kiemelten fontos az úsztató réteg egyenletes (üregmentes) felfekvése. A fogadófelület (pl. teherhordó beton, vasbeton vagy egyéb szerkezet, valamint a hő- és/vagy hangszigetelő réteg) túlzott egyenetlensége, vastagságbeli ingadozása csökkenti a repedésmentes esztrichfelület készítésének lehetőségét. Gyakran szükségessé válhat az úsztató réteg alá beépítendő szilárd kiegyenlítő réteg, mely a fogadó betonfelület egyenetlenségét csökkenti, vagy a felületre rögzített csővezetékek takarását biztosítja. Ezt a kiegyenlítő réteget, ill. az úsztatott esztrichet fogadó felületek síkpontosságát és a padlókonstrukció szerkezeti vastagságát a tervezés során figyelembe kell venni.

 

Egyéb tervezési szempontok

A padozatok építészeti, statikai, épületgépészeti, akusztikai, valamint hő- és páratechnikai tervezése során az anyagjellemzőket, a geometriai jellemzőket és a szerkezeti rétegrendet együtt kell vizsgálni az építéskivitelezési, burkoló-szakipari és üzemeltetési szempontokkal.

A kötőanyagtól és a bedolgozástól függő, felületi szín- és struktúra-különbségek az esztrich felületén megengedettek.

Az esztrichkészítés alapfeltétele, hogy a fogadó és csatlakozó szerkezetekben, valamint az esztrichpadozatban a készítés közben és után már ne lépjenek fel nagyobb feszültségek, alakváltozások sem az építési munkákból (pl. vakolás miatti nedvességtartalom-változás, építési nedvesség, beázás), sem a fogadószerkezetek jellegéből következően (pl. talajon fekvő szerkezet szigetelési elégtelensége, süllyedése, nagy fesztávolságú mozgásérzékeny födémek lassú alakváltozása stb.).

Amennyiben a tervezői szerződés a padozati rétegrendek meghatározásán kívül magában foglalja az építés ütemezését is (pl. a burkolás időpontját), akkor az esztrich száradását befolyásoló burkolhatóság feltételeit is meg kell adni.

Építménybe csak a hazai, valamint az európai jogharmonizációnak megfelelő, azaz a mindenkor aktuális (pl. a kiadás idején a 3/2003.(I.25.) BM-GKM-KVvM együttes rendelet szerinti) Megfelelőségi Igazolással rendelkező esztrichet szabad tervezni és beépíteni, ha az egyidejűleg kielégíti az ebben a műszaki irányelvben foglalt követelményeket.

 

Szerződésben kell meghatározni az esztrichhabarcs anyagára és az esztrichfelület geometriai jellemzőire vonatkozó követelményeket. A geometriai jellemzők e műszaki irányelv szerinti négy minőségi fokozata:

EQ1 minőségi fokozat - Alapkivitel

EQ2 minőségi fokozat - Normál minőség

EQ3 minőségi fokozat - Emelt minőség

EQ4 minőségi fokozat - Különleges minőség

 

Megjegyzés: Az egyes minőségi fokozatok teljesíthetőségéhez az alábbi költségek várhatóak:

EQ1 minőségi fokozat: átlagos, alacsony

EQ2 minőségi fokozat: közepes

EQ3 minőségi fokozat: magas

EQ4 minőségi fokozat: nagyon magas.

Amennyiben a szerződés nem tartalmaz feltételeket a felületképzés módjára és a geometriai jellemzőkre, akkor a kézi lehúzás és a normál minőség (EQ2 fokozat) érvényes, mint teljesítendő minőség.

Az esztrichek felületi húzó-tapadószilárdságának méréses ellenőrzése nem tartozik az esztrichkészítő felelősségi körébe, mert ez a jellemző nem csak az esztrich összetételétől és a felületképzés módjától függ (kézi vagy gépi simítás), hanem döntő jelentősége van az utókezelésnek, ill. a környezeti körülményeknek.

Az elkészített padozat geometriai minőségének értékelése céljából végzendő vizsgálatokat a szilárdulás kezdeti szakaszában (a készítést követő max. 3 napon belül) kell elvégezni, hogy az időtől, környezeti körülményektől, építési hatásoktól függő alakváltozások minél inkább kizárhatók legyenek. Az esztrichpadozatoknál ez azért különösen indokolt, mivel a kis vastagságú és nagy felületű szerkezetek az alakváltozásra fokozottan érzékenyek.

A síktól való eltérés mérése akkor szükséges, ha szemrevételezéssel felületi hiba gyanúja merül fel. Amennyiben a táblaszéli felhajlásból eredő síkeltérés mértéke nem eredményez a 19. táblázat tűrésértékeit meghaladó eltérést, akkor a jelenség nem kifogásolható.

A síktól való eltérés akkor megfelelő, ha minden egyes mérési eredmény megfelel az adott minőségi fokozat szerinti tűrésértéknek.

Amennyiben a szemrevételezéssel hibásnak tűnő felület méréses ellenőrzésével igazolják a megfelelőséget, akkor a teljes kivitelezett felületet megfelelőnek kell értékelni.

Amennyiben a szemrevételezéssel hibásnak tűnő felület méréses ellenőrzésével a felület nem-megfelelőnek minősül, úgy a hibás felületrészeket, mint külön tételt a Vállalkozó köteles kijavítani (pl. csiszolás, vagy aljzatkiegyenlítő felhordása a hibás felületrészen, vagy a felületrész bontása és cseréje). Ha a javítást a Vállalkozó nem végzi el, vagy annak eredménye nem megfelelő, akkor a hibás felületrészre (mint külön tételre) a Megbízó értékcsökkenést alkalmazhat. A síkeltérés szempontjából hibás tételre vonatkozó értékcsökkenés (azaz a levonás) mértéke a szerződésben előre meghatározott érték lehet.

A Vállalkozó hibájából fellépő repedéseket, felületi porlást, gyenge felületi húzó-tapadószilárdságot a Vállalkozónak saját költségén, a szakmai szabályoknak megfelelően kell javítani. A javított felület színeltérése az eredeti felülethez képest csak az esztétikai igényű terazzo padozatoknál kifogásolható.

A Vállalkozó csak a hazai jogi szabályozásnak, ill. az európai jogharmonizációnak megfelelő (pl. a kiadás idején a 3/2003.(I.25.) BM-GKM-KVvM együttes rendelet szerinti) Megfelelőségi Igazolással rendelkező esztrichet építhet be, és csak akkor, ha az esztrich ebben a műszaki irányelvben foglaltaknak is megfelel.


 

6. Felületi minőségek

Az esztrichpadozatokra kerülő különböző burkolatok fogadásához az EQ2, EQ3 és EQ4 minőségi fokozatok szükségesek. Egyedi esetekben a tervezésnél és a kiírásnál az adott burkolat speciális tulajdonságait is figyelembe kell venni.

A padozat geometriai jellemzői közé tartozik a felületek síktól való eltérésének (hullámosságának), esetenként az előírt lejtéstől való eltérés mértéke.

Ugyanabban a szilárdsági osztályban, eltérő környezeti feltételek esetén jelentősen eltérhetnek egymástól a felületi szilárdságok. Kedvezőtlen építéshelyi körülmények (pl. huzat, nyitott ajtók, ablakok vagy intenzív napsugárzás, helyi fűtés) alacsonyabb felületi szilárdsági értéket okoznak. A felületi húzó-tapadószilárdság alapján ezért nem lehet meghatározni sem a nyomó- vagy hajlítószilárdsági osztályt, sem a padozat tényleges terhelhetőségét.

A tapadási jellemzőket csak kétséges esetben, külön megállapodás és költségtérítés alapján szükséges vizsgálni.

A vizsgálat eredményét befolyásoló számos tényező miatt ilyen vizsgálatot csak az eljárásban tapasztalt szakértő vagy vizsgáló intézmény végezzen.

 

6.1. EQ1 minőségi fokozat: alapkivitel

Olyan burkolásra nem kerülő felületeknél alkalmazható, amelyekkel szemben nem állítanak magasabb mechanikai ellenállóképességi és geometriai követelményeket. Példák:

- a követő rétegek alatti normál testsűrűségű (γlégszáraz ≈2000 kg/m3) kitöltő esztrichek,

- a statikai okokból, vagy hő- és/vagy hangszigetelési célzatú, tervezetten alacsony testsűrűségű (γlégszáraz =100-2000 kg/m3), esetleg tervezetten kis dinamikai merevségű (pl. s’=20-200 MN/m3) könnyűbetonok és könnyű kitöltőesztrichek,

- az alárendelt helyiségekben (pl. kamrák, pincék) szükséges normál testsűrűségű és szilárdságú (pl. C12) esztrichek mint burkolásra nem kerülő kész padlófelületek.

Jelölés: normál testsűrűségű és szilárdságú esztrichnél legalább C12-F3-EQ1.

Megjegyzés: Könnyűbetonnál, könnyűesztrichnél meg kell jelölni a száraz testsűrűségi értéket is. Az EQ1 minőségi fokozatnál a kopásállóságra vonatkozóan e műszaki irányelv alapján nem támasztható követelmény.

 

6.2. EQ2 minőségi fokozat: normál minőség

Az EQ2 minőségi fokozat szerinti felületképzést tartalmazzák az esztrichmunkák munkaidőnormái. Ennél magasabb minőség elérése többlettevékenységnek számít, és önállóan kell kalkulálni.

Ebbe a fokozatba tartozó esztrichek általában közvetlenül (aljzatkiegyenlítő nélkül) burkolhatók és lehetnek önálló járófelületek. Önálló járófelület igénye esetén a kopásállósági fokozatot (MSZ EN 13813 szerint) a terven és a költségvetési kiírásban jelölni kell, ill. típusvizsgálattal kell igazolni. Burkolási igénynél ez a felületminőség a hidegburkolatok, valamint készparketta, laminált padló és egyéb panel jellegű burkolat hablemez, filc, vagy egyéb alátétre fektetéséhez megfelelő.

Megfelelő építéshelyszíni körülmények esetén az ilyen esztrich felületének kapcsolati készségére elvárható legalább 0,5 N/mm2 felületi húzó-tapadószilárdság.

Alkalmazható max. 300×300 mm-es kerámia lapburkolat, max. 400×400×20 mm-es kőburkolat fogadó felületeként úsztatott padlóknál is.

A tervezés során mérlegelni kell, hogy az esztrich globális szilárdsági jellemzőinek erősítésével, vagy más réteg beiktatásával (aljzatkiegyenlítő), vagy a felület impregnálásával érjék el a burkolat által megkívánt felületi húzó-tapadószilárdság szükséges értékét, ha az meghaladja az EQ2 osztálynál normál körülmények között várható 0,5 N/mm2 értéket.

E műszaki irányelv 5.6. pontjában közölt globális és lokális jellegű szilárdságok, valamint a különböző burkolatok által megkívánt felületi húzó-tapadószilárdságok értékeiből következik, hogy számos esetben szükséges az esztrichek kiegészítő felületkezelése.

A C20 nyomószilárdsági, ill. az F4 hajlító-húzószilárdsági jelet meghaladó cement kötőanyagú (CT) esztrichek a hosszú idejű száradás során többnyire megnövekedett zsugorodást, táblaszéli felhajlásokat mutatnak. A CT C20, ill. CT F4 jelnél nagyobb értékek előírása esetén javasolt a „zsugorodáscsökkentett”, vagy a „gyorsított száradás-burkolhatóság” jelölés kiírása. Ennek hiányában - a száradási és a karbonátosodási zsugorodás miatt - fizikai törvényszerűségként várható a csúszó és úsztatott esztrichek táblaszéli felhajlása, ill. a kiegyenlítő-tapadó esztrichek felületének repedezése.

Jelölés:

- kiegyenlítő-tapadó esztrichél legalább C12-EQ2 (a szilárdsági jelölést a mechanikai igénybevételekkel összhangban kell megválasztani),

- csúszóréteges és úsztatott esztrichnél legalább C20-F4-EQ2,

- a koptató hatásnak kitett esztrich jelölését az MSZ EN 13813:2002 szabvány figyelembevételével kell kiválasztani, azaz pl. a cementkötésű kopásálló esztrichet legalább ke22 Böhme-féle kopásállósági osztállyal kell jelölni.

 

6.3. EQ3 minőségi fokozat: emelt minőség

Az EQ3 minőségi fokozat szerinti síkpontosság és felületi húzó-tapadószilárdság többnyire már nem érhető el az általában szokásos földnedves esztrichek lehúzásával, tömörítésével és kézi vagy gépi simításával. Mindamellett javasolt a gépi simítás, mely nagyobb síkpontosságot és nagyobb felületi húzó-tapadószilárdságot eredményez, mint a kézi simítás.

Az EQ3 felületminőséghez általában szükséges megfelelő aljzatkiegyenlítő felhordása, ill. szerződésben külön fel kell tüntetni, ha követelmény az aljzatkiegyenlítő nélkül burkolandó esztrich megnövelt síkpontossága, vagy a megnövelt felületi húzó-tapadószilárdsága.

Megfelelő aljzatkiegyenlítő használatával érhető el ideális fogadófelület a textil- és a rugalmas burkolatokhoz. A hidegburkolatoknál - ha szükséges - célszerűbb az esztrichfelület pórusnyitásával és impregnálásával elérni a szükséges kapcsolati készséget.

Ha az aljzatkiegyenlítővel ellátott vagy az aljzatkiegyenlítő nélküli esztrich felületi húzó-tapadószilárdsága az 1,0 N/mm2-t eléri, akkor a felület kapcsolati készsége megfelel a legtöbb hideg- és melegburkolat fogadásához, valamint alkalmas a gyalogos forgalom koptató hatásának elviseléséhez. Ilyen értékek mellett az esztrich biztonsággal alkalmas a nagyméretű kerámia (300×300 mm méretet meghaladó), valamint a nagyméretű kőburkolat (400×400×20 mm méretet meghaladó) fogadására, amennyiben a burkolólap gyártója nem jelöl meg ennél szigorúbb értéket.

A hidegburkolatok feszültségleépítő képességéhez hozzátartozik a lapméretektől függő fugaszélesség megválasztása. Tudatában kell lenni annak, hogy a burkolólapok méreteinek növelése, ill. a padlóburkoló lapok közötti fugaméretek csökkentése együtt jár a burkolat feszültségleépítő képességének csökkenésével, ill. a különböző aljzat- és burkolatmozgások miatt az aljzat és a burkolat között fellépő feszültségek megnövekedésével.

Emiatt a ragasztóhabarcs nagyobb tapadó- és alakváltozóképessége, valamint az aljzat nagyobb felületi húzó-tapadószilárdsága és nagyobb mértékű kiszáradása is szükséges.

A fentiek ismeretében - a burkolólap típusától és a fugaméretektől függően - már a tervezés és kiírás stádiumában szükség esetén növelni kell a hidegburkolatot fogadó esztricheknél általában elegendő mértékű (0,5 N/mm2) felületi húzó-tapadószilárdságot.

A burkolat-meghibásodás kockázata csökkenthető melegburkolatoknál a nagy szilárdságú, kis zsugorodású önterülő aljzatkiegyenlítők; hidegburkolatoknál a folyóágyas („Fliessbett”) és a megnövelt alakváltozóképességű (S2 jelű) ragasztóhabarcsok, valamint az adott fugaszélességhez javasolt és fokozott igénybevételnek kitehető fugázóhabarcsok alkalmazásával.

Kerékteher nélküli PVC, linóleum, parafa és gumi burkolatok alatti fogadófelületeknél célszerű; kerékteher esetén, valamint fapadló burkolatok alatt már szükséges, hogy a fogadófelület húzó-tapadószilárdsága ≥ 1,0 N/mm2 legyen. Egyes fapadlóknál (pl. ragasztott svédpadló vagy osztatlan járófelületű padló), valamint a keréktehernek kitett műgyantabevonatoknál szükséges az 1,5 N/mm2 érték előírása.

Az aljzatkiegyenlítővel ellátott felület húzó-tapadószilárdsága legalább 1,0 N/mm2 legyen. Az aljzatkiegyenlítő összetételétől függően ez a minőségi fokozat megfelelhet a görgősszék-igénybevételnek is. A használati körülményektől függően meg kell jelölni az aljzatkiegyenlítő MSZ EN 13813:2002 szerinti görgősszékállósági osztályát (pl. RWA 10). Az aljzatkiegyenlítővel együttdolgozó esztrich felületi húzó-tapadószilárdsága impregnálás nélkül legalább 0,5 N/mm2, impregnálás után legalább 1,0 N/mm2 legyen.

Az aljzatkiegyenlítő alatti cementesztrichnél a nagyobb, mint C20-F4 globális szilárdsági jelekhez anyagtani okokból társuló nagyobb zsugorodás megnöveli a repedésképződés veszélyét, és felerősíti a táblaszélek felhajlásának mértékét. Ezek hatásának mérsékléséhez javasolt a cementesztrich jelölésében a „zsugorodáscsökkentett”, vagy a „gyorsított száradás-burkolhatóság” kiírása.

Jelölés:

- legalább C20-F4-EQ2 esztrich + kiegészítő felületkezelés (pl. impregnálás és/vagy legalább C30-F5-EQ3 aljzatkiegyenlítő), vagy

- legalább C20-F4-EQ3 esztrich, megnövelt felületi húzó-tapadószilárdsággal.

 

6.4. EQ4 minőségi fokozat: különleges minőség

Az EQ4 minőségi fokozat szerinti síkpontossághoz melegburkolatnál elő kell írni megfelelő aljzatkiegyenlítő felhordását. Ez a geometriai felületminőség javasolt a 2,5 mm vagy vékonyabb tömör („kompakt”, azaz habalátét, parafa-, filchátoldal stb. nélküli) melegburkolat, a nagyméretű ragasztott fapadló (pl. osztatlan járófelületű padló), 600×600 mm vagy nagyobb méretű hidegburkolat és a műgyanta burkolatok esetén.

Szükséges a „zsugorodáscsökkentett”, vagy a „gyorsított száradás-burkolhatóság” jelölésű, gépi simítású cementesztrichre felhordott aljzatkiegyenlítő, vagy a megfelelően síkra csiszolt önterülő kalcium-szulfát esztrich kiírása. Már a tervezés, költségvetés-kiírás fázisában elő kell írni a 600×600 mm, vagy nagyobb méretű hidegburkolatot fogadó esztrich impregnálását. A hideg- vagy melegburkolatot, nagyméretű ragasztott fapadlót, vagy műgyanta burkolatot fogadó felület húzó-tapadószilárdsága legalább 1,0 N/mm2, ill. az adott funkciónak (pl. kerékterhelés) vagy a burkolóanyagot gyártó követelményének megfelelő (pl. 1,5 N/mm2) legyen.

Jelölés:

- legalább C30-F5-EQ2 esztrich + kiegészítő felületkezelés (pl. impregnálás és/vagy legalább C30-F5-EQ4 aljzatkiegyenlítő),

- ill. 600×600 mm vagy nagyobb méretű hidegburkolat esetén legalább C30-F5- EQ3 esztrich + kiegészítő felületkezelés (pl. impregnálás).


 

7. A felületek síktól való eltérése („flatness”, „Ebenheit”), mérése és értékelése

 

7.1. Esztrichek síktól való eltérése

A felület geometriai minőségét szemrevételezéssel vagy méréssel kell értékelni. Méréses ellenőrzés esetén javasolt a szemrevételezéssel nem megfelelőnek ítélt felületek kiválasztása.

A felületek síktól való eltérését mérőléccel és mérőékkel vagy résmérővel, azaz egyedi mérésekkel, vagy pedig a felületi egyenletesség vizsgálatára kifejlesztett, a folyamatos mérésre alkalmas berendezéssel (pl. DINméter stb.) kell vizsgálni. Vita esetén a mérőléccel és mérőékkel végzett vizsgálatok a döntőek.

A mérőlécet a homorú rész fölé kell helyezni, majd a mérőléc és a felület közötti legnagyobb húrmagasságot kell megmérni (10. ábra). A mért értéket (k) a homorú felület (a mérőléc feltámaszkodó pontjai között) hosszának megfelelő követelményértékkel kell összehasonlítani.

 

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

10. ábra: Síkeltérés vizsgálata

 

A 19. táblázat tartalmazza a vízszintes, vagy az előírt lejtésben készített felületek síktól való eltérésének tűrésértékeit. A táblázatban rögzített névleges méretek közötti, közbenső mérési szakaszok eredményeit interpolálni kell.

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

A 19. táblázat grafikus feldolgozását mutatja be a 11. ábra.

 

Új irányelv esztrichpadozatok tervezéséhez és kivitelezéséhez

11. ábra: Esztrichek síkpontosságának minőségi fokozatai

 

sajátjaink

sajátjaink

sajátjaink

hírlevél-feliratkozás