2010. február 25.

Természetes kövek fektetése

Természetes kövek fektetése

A természetes kövek széles választéka, és igen eltérő tulajdonságai miatt általánosan érvényes fektetési szabályokról nem beszélhetünk. Fektetésükkor leginkább az elszíneződési és foltosodási hajlamra, a kivirágzásra, valamint az eltérő lapvastagságból eredő gondokra: a hiányos tapadásra és a felpúposodásra kell figyelemmel lenni.

Egy-egy mintadarab láttán, műszaki adatok hiányában nem lehet megállapítani a természetes kövek pontos ásványi összetételét, így nem lehet egzakt módon meghatározni a legcélszerűbb fektetési módszert sem. Célszerű a forgalmazótól tájékoztatást kérni az adott termék főbb jellemzőiről, ám sajnos gyakran előfordul, hogy még a kereskedő sem tudja megnevezni az általa forgalmazott kőzetfajtát (és a nemzetközi kereskedelem útvesztőiben is sok lényeges információ elvész). De egy kőről nem is kell mindent tudni, elég, ha előnyös, vagy hátrányos tulajdonságait ismerjük.

 

Elszíneződés és foltosodás

Az elszíneződés és a foltosodás okai jól meghatározhatók – ezek nem mindig a fektetési mód miatt jelentkező elváltozások, általában külső körülmények okozzák, mint például szerves sav behatolása a kőzet szöveteibe, olaj- vagy zsírszennyeződés. A magas alkáli fém tartalmú víz is okozat elszíneződést, illetve a túladagolt keverővíz – a nedvességkiegyenlítődés miatt – szintén átdiffundálhat a kövön. Ebben az esetben a kő alkotóelemei a kapillárisokon át a felületre kerülhetnek, ami sötétebb foltok formájában jelenik meg.

Ha a kő fémzárványt tartalmaz, hajlamos a kirozsdásodásra – ennek lehetősége gyorskötő habarcsok alkalmazásával csökkenthető.

Az aljzatban lévő különböző elemek is okozhatnak elszíneződést, aminek megakadályozására a lap hátoldalára úgynevezett márványiszap vihető fel – de ha az elszíneződést okozó elemek a szigetelőszint felett vannak, ez sem nyújt 100 százalékos védelmet.

 

Kivirágzás

A kivirágzás nem más, mint a kalciumhidrát felszínre jutása. Ennek megakadályozására az érvényben lévő építési szabvány trasszcement használatát javasolja. Idézet a DIN 18332 sz. szabványból: „A kőlapok fektetésére szolgáló habarcs készítéséhez trasszcement használata, elszíneződésre hajlamos kövekhez speciális trasszcement, vagy gyorscement javasolt.” (A trassz vulkáni tufa őrleménye, úgynevezett látens hidraulikus kötőanyag, ami azt jelenti, hogy önmagában víz hozzáadásával nem keményedik ki, de mészhidráttal, mésszel vagy cementtel funkcióképes kötőanyagot képez habarcs előállítás céljára.)

A trasszcement sem nyújt azonban teljes védelmet, mivel nem tudja a kálciumhidrát teljes mennyiségét megkötni. A teljes megkötéshez további adalékanyagok bevitele szükséges.

 

Eltérő lapvastagság

A kerámiacsempéktől és -lapoktól eltérően, melyek rendszerint azonos méretűek, a természetes kövek vastagsága eltérő. A kövek előállításának módja (kőgatter, hasítás) nagymértékben meghatározza az eltérés mértékét (az érvényben lévő szabvány százalékban, vagy milliméterben kifejezett tűréshatárokat állapít meg). A fektetési mód és az alkalmazott habarcs gondos megválasztásával az eltérő lapvastagságból eredő gondok nagyrészt kiküszöbölhetők.

• Hiányos tapadás

A hiányos tapadásból fakadó probléma megfelelő habarcs (folyékony ágyazóhabarcs) használatával orvosolható.

• Felpúposodás

A felpúposodás a porózus lapok egyoldalú vízfelvételének a következménye, ami gyorsan kötő, kis víztartalmú habarcs használatával küszöbölhető ki. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe került az úgynevezett vízmentes (epoxigyanta, poliuretán) ragasztók használata, szélesebb körű elterjedésüket azonban visszafogja magas áruk.

 

A leggyakrabban alkalmazott fektetési módok

• Vastag ágyazóhabarcsba történő fektetés

A természetes kövek tradicionális fektetési módja a vastag (általában 3-4 cm-es) ágyazóhabarcsba történő fektetés. Vastaghabarccsal egyenletes felületű burkolat érhető el, ám az elszíneződésre hajlamos lapokat károsíthatja a habarcs relatív nagy víztartalma. Újabban alkalmazzák az úgynevezett friss-a-frissre fektetést, mikor is egy munkamenetben történik az esztrich és a burkolat készítése. Előnye, hogy gyors kivitelezést tesz lehetővé, és kizárt a fogadófelület elszennyeződése is.

• Vékony ágyazóhabarcs használata

Ezt a módszert főleg azonos méretű és vastagságú köveknél alkalmazzák. Előnye, hogy viszonylag nagyobb felületek burkolhatók rövid idő alatt, és csak kisebb mennyiségű víz kerül a burkolat alá, csökkentve ezzel a kivirágzás veszélyét.

• Folyékony ágyazóhabarcs alkalmazása

A folyékony ágyazóhabarcs alkalmazása nem túl régi módszer a burkolásban. Lényege, hogy a habarcs lágyabb konzisztenciája miatt közel 100 százalékos tapadás érhető el a lap és az aljzat között, kizárva a légkamrák képződését. Ez a módszer kifejezetten ajánlott padlófűtés esetén, mert a hézagmentes fektetés következtében jobb lesz a hőátadás.

• Buttering-floating eljárás

A buttering-floating eljárás lényege, hogy – tökéletesebbé téve a tapadást – a lapot és az aljzatot is meg kell kenni ragasztóval. A módszert főleg áttetsző lapoknál, fehér habarccsal alkalmazzák.

 

A Sopro Hungária Kft. a fenti eljárások valamennyi módozatához kínál korszerű építési ragasztókat, melyek használatára vonatkozóan a cég munkatársai szívesen adnak felvilágosítást.

sajátjaink

sajátjaink

sajátjaink

hírlevél-feliratkozás