Vakolt homlokzatok mikroorganizmusok elleni védelme

Fenti kép. Az északi homlokzat közelében nagy fa áll, amely árnyékot vet az épületre, és magas mikroorganizmus-koncentrációjú környezetet hoz létre, így az algák és a gombák könnyen megtelepedhetnek a homlokzaton

 

Míg korábban az erősen hőszigetelt homlokzatokon, különösen a vakolt homlokzati hőszigetelő rendszereken elsősorban algákat találtak, az utóbbi években egyre gyakrabban észlelnek gombákat is a homlokzatokon, sőt nemrégiben baktériumfajokat is kimutattak. Többször előfordul, hogy egy-egy felületet többfajta mikroorganizmus is megtámad. Mikrobiológiai fertőzésnek nevezzük, amikor gombák, algák, baktériumok – közös néven: mikroorganizmusok – telepednek meg egy felületen, illetve anyagban.

Korábban a zöldes bevonatot az algáknak, a szürkés-feketés elszíneződést pedig a gombáknak tulajdonították, ma már tudjuk, hogy a különböző fajok megjelenését nem lehet egyértelműen megkülönböztetni egymástól. (Már csak azért sem, mert nem minden homlokzati szürkülés jelent mikrobiológiai fertőzést.)

A képen látható a kb. 60 cm széles világos sáv, ahol nem éri a csapóeső a homlokzatot, ezért nem, vagy csak kevésbé van kitéve a mikroorganizmusok megtelepedésének. Az eresz túlnyúlásának függvényében a fertőzésmentes sáv szélessége változik

 

A mikroorganizmusok növekedését befolyásoló tényezők

Az algák és a gombák bárhol előfordulhatnak, de azt tapasztaljuk, hogy bizonyos homlokzatok viszonylag gyorsan fertőzötté válnak, míg másokon csak évek múltán jelennek meg az algák és a gombák, vagy akár teljesen tiszták maradnak. A döntő tényezők a következők:

• az épület körüli éghajlati viszonyok,

• az épület közvetlen környezete és

• az épület homlokzatára jellemző mikroklíma.

Az éghajlati viszonyok közé tartozik az átlagos éves csapadékmennyiség, a földrajzi elhelyezkedés (például ködös terület, tengerszint feletti magasság, városi vagy vidéki régió) és a légszennyezettség mértéke. Vidéki területeken a mikroorganizmusok általi légszennyezés magasabb szintű, így a homlokzatokon történő túlszaporodásuk kockázata lényegesen nagyobb, mint a városokban.

Az ablak felett és az ablak sarkaiban hajszálrepedések találhatók, melyeken a nedvesség a szerkezetbe tud hatolni, így biztosítva a mikroorganizmusok számára a nedves környezetet

 

Az épület közvetlen környezetét elsősorban a növényzet (fák, bokrok) és annak az épülettől való távolsága, a homlokzat árnyékolása (növényzet vagy szomszédos épületek által), az épület földrajzi fekvése és az esetleges szennyezés (szomszédos szántóföldekről, biokomposztáló üzemekből, forgalmas utakról) határozza meg.

Az adott épület homlokzatára jellemző mikroklíma van a legnagyobb hatással a mikroorganizmusok szaporodására. Ebben fontos szerepet játszanak olyan szerkezeti és építési szempontok, mint a nem megfelelő lábazati kialakítás, a nem megfelelő élettartam, a tető túlnyúlásának hiánya, a hőhidakon kialakuló kondenzáció, a nem megfelelő csatlakozások és esővíz-elvezetés stb. Ugyanakkor a homlokzatburkolat egyedi kialakítása is jelentős hatással van a mikroklímára. Nagy szerepet játszik például a felület vízháztartása, azaz a vízfelvétel és -leadás aránya, valamint a tárolóképesség. További szempont a víztaszító képesség (kívülről) és a vízpára-diffúzió (belülről) kiegyensúlyozott aránya. A falszerkezetet úgy kell kialakítani, hogy a páralecsapódás és a páraképződés elkerülhető legyen, illetve ne okozzon károkat. Az energetikai szempontok miatt a hőszigetelésekkel kapcsolatos előírások folyamatosan szigorodnak, aminek következtében a falakon átáramló meleg már nem tudja kiszárítani a homlokzatot, ami ugyancsak a mikroorganizmusok felszaporodásához vezethet.

A képen két nyeregtető rosszul kivitelezett csatlakozását látjuk, ami nem teszi lehetővé az eső megfelelő elvezetését. Az esővíz nem az ereszcsatornába, hanem a falon folyik végig, így biztosítva a folyamatos nedvesség-utánpótlást a mikroorganizmusoknak

 

A nedvesség mint befolyásoló tényező

Az épület felületének egyes részeit – geometriájából adódóan – több csapóeső éri, mint más részeit. A keskeny eresz alkalmazása, az erkélyek és az előtetők hiánya növeli a csapóeső által ért homlokzati felületet.

Ha a vakolatot nem az előírásnak megfelelően készítik, előfordulhat, hogy repedések keletkeznek a vakolatban. A csapóeső hatására a víz a repedéseken keresztül bejut a szerkezetbe, és csak nehezen tud onnan eltávozni, a vakolat nehezen szárad ki, zöld, fekete foltok, elszíneződések keletkeznek a falon a repedések környékén.

A magas- vagy a lapostetőnek, illetve az ereszcsatornának a hibájából is kerülhet víz a homlokzatra.

Az erkély mellvédjének egyenes lezárása és a cseppentők hiánya okozza a mellvéd falának az algásodását

 

Ha nedvesedik a lábazati rész, vagy az ereszcsatornák mentén nedves a homlokzat, az arra utal, hogy az épületnek nem megfelelően alakították ki a vízelvezetését; a rendszer valahol szivárog, vagy alulméretezték (kibukik a víz a csatornából), és a lejtésképzés miatt nem folyik le időben az esővíz.

Nem megfelelő eresz- és attikakialakításkor például a cseppentőlemeznek és az attikalemeznek nem a szabványoknak megfelelő kialakítása miatt is jelentkezhetnek algák ezek környékén.

A lábazatnál több hibalehetőség is előfordulhat. Első körben a vízszigetelés hiányát kell megemlítenünk, illetve annak nem megfelelő kialakítását. Előfordulhat, hogy a megválasztott, egymás mellé helyezett építőanyagok vízgőzáteresztő képességét nem a páravándorlásnak megfelelően választották meg.

Előfordul, hogy a nyílászárók környékén, az ablakpárkányoknál vagy a szemöldököknél csíkokban, foltokban jelenik meg a penészesedés. Az ablakok és franciaerkélyek üvegfelületeiről az esővíz a külső párkányoknál gyűlik össze és folyik le, ezért ezeken a felületeken nagyobb vízterhelés jelentkezik. Ha rossz a párkány vízelvezetése, azaz a lejtése, a vakolat nem tud megfelelően kiszáradni.

Hasonló jelenség előfordulhat a homlokzati síkból kiemelkedő díszítőtagozatoknál vagy például rosszul felszerelt tábla esetében is.

Az épületünk állhat több magas épület között, vagy akár egy völgyben, ahol kevésbé fúj a szél, így a szél szárítóhatása kevésbé tud érvényesülni, és tovább tart a nedvesség eltávozása.

Egy többlakásos társasház legfelső loggiájának attikalezárását rosszul oldották meg. Valószínűsíthetően a cseppentőlemez rövidsége, illetve annak a homlokzattól mért kis távolsága miatt alakult ki a gombásodás

 

Amelyik felületet napsütés éri, az hamarabb kiszárad. A szomszédos épület közelsége miatt a homlokzat árnyékban maradhat, de előfordulhat, hogy az épület egy része saját maga kitakarja a másik részét, így gátolva a napsütés kedvező hatását.

Ha egy homlokzat felületi vízfelvétele magas, akkor sok nedvesség tud bejutni a szerkezetbe, és hosszabb idő alatt tud kiszáradni. Ezt a felületi tulajdonságot a vízfelvételi együtthatóval lehet jellemezni, ami megmutatja, hogy egy anyag mennyi vizet vesz fel egy bizonyos idő alatt. Jele a W, mértékegysége: kg/(m2×√h) A német DIN EN 1062-3 szabvány 4 osztályt különböztet meg: W0, W1, W2, W3 . A W0-nál nincs követelmény, a W1 magas felületi vízfelvétellel, a W3 alacsony vízfelvétellel rendelkezik.

Tovább nedves marad a felület akkor is, ha a vakolatnak a vízgőzáteresztő képessége alacsony. Ez azt jelenti, hogy a szerkezetbe bejutott víz nem, vagy csak nagyon lassan tud eltávozni a szerkezetből, így a felület hosszú ideig nedves marad. A vízgőzáteresztő képesség megmutatja, hogy a bevonat vagy réteg egy meghatározott felületén megadott idő alatt mennyi vízgőz képes áthaladni. Jele: V, mértékegysége g/(m2×nap). A német DIN EN 1062-3 szabvány ezt is 4 osztályba sorolja. A V0-nál nincs követelmény, a V1 magas vízgőzáteresztéssel a V3 alacsony vízgőzáteresztéssel rendelkezik. Egy homlokzati bevonatnak alacsony felületi vízfelvétellel és magas vízgőzáteresztő képességgel kell rendelkeznie, hogy az alapfelület – átnedvesedése esetén – minél gyorsabban ki tudjon száradni.

A kiugró lábazat tetején megül a víz. A felcsapódó esővíz, illetve a lábazat cementes mivolta miatt könnyen szaporodnak el a mikroorganizmusok

 

Ha a fal vagy más épületszerkezet rétegrendjében használt anyagnak nem megfelelő a vízgőzáteresztő képessége, akkor víztorlasz keletkezhet az épületszerkezetben, ami nedvesedéshez vezethet. A lakás, az épület benti meleg levegője – ami magasabb páratartalommal jár – és a kinti, hideg levegő között páranyomás-különbség van. Amíg a két páranyomás között nem jön létre az egyensúly, addig a pára elkezd kifelé vándorolni. Ha ez a pára akadályba ütközik, akkor kicsapódik a szerkezetben. Azért, hogy ezt elkerüljük, az egymás mellé vagy fölé helyezett anyagnak bentről kifelé egyre nagyobb vízgőzáteresztő képességgel kell rendelkeznie.

Amennyiben egy épület lábazati része vagy lábazata nedves, akkor ott nemcsak a helytelen esővízelvezetés lehet a hiba, hanem előfordulhat, hogy az épület nem rendelkezik vízszigeteléssel, vagy nem megfelelő vízszigeteléssel rendelkezik. Ez esetben a talajból érkező nedvesség az építőanyag szerkezetében a kapillárisokon keresztül elkezd felfelé áramlani, nedvessé teszi az épületszerkezetet, és ezáltal a homlokzatot is.

Előfordulhat, hogy a vizes helyiségek homlokzati oldalán, nagyobb összefüggő felületen, vagy a padlószint vonalában nedves területeket találunk. Ez utalhat arra, hogy a helyiség nem rendelkezik üzemivízszigeteléssel, és a víz szivárog a falon keresztül. Lehet, hogy a vízvezeték szivárog a csatlakozásoknál, és csőtörés is okozhat nedvesedést a homlokzaton, ami, ha huzamosabb ideig fennáll, vakolatleváláshoz, salétromosodáshoz vagy penészesedéshez vezethet.

Itt szintén a homlokzat síkjából kiálló lábazat az oka a fertőzésnek.

 

Vannak olyan esetek, amikor a helytelen szellőztetés vagy a szellőzőberendezés okoz penészesedést. Például, ha a fürdőszoba ablakot bukóra nyitjuk, akkor a nedves, meleg levegő a kültérbe érve a hideg felületre lecsapódik, és így okoz penészesedést. Ehhez hasonlóan egy szellőző kivezetőcsöve is okozhat penészesedést.

 

A hőmérséklet mint befolyásoló tényező

A mikroorganizmusok megtelepedése szempontjából lényeges éghajlati tényezők közé tartozik az átlagos éves csapadékmennyiség, a földrajzi elhelyezkedés, valamint a légszennyezettség. Dombos vidéken például a köd megül a völgyekben, és az épületek homlokzatai tovább maradnak nedves környezetben, mintha az épület a domb tetején állna. Ilyen ködös terület előfordulhat folyók mentén is. A beépítettség sűrűbb mértéke kedvező befolyással lehet az épületre, mert egy nagyvárosban mindig 2-3 °C-kal melegebb van, mint a környező településeken. Így ebben az esetben a pára nem, vagy csak később, illetve kevésbé csapódik le a felületekre.

A rosszul kialakított ablakpárkány és díszítőelemek következtében megjelenő mikrobiológiai fertőzés. Az ablakpárkányok vízorra és vakolt felület között 4 cm az előírt minimális távolság

 

Magyarországon a házak északi oldala van legjobban kitéve a penészesedésnek, mivel a napsütés ezt az oldalt kevésbé éri, ezért itt nehezebben tud a vakolt felület kiszáradni.

A színtónus fényessége, amelyet a „világossági érték” fejez ki, szintén befolyásolja a homlokzati felület felmelegedését és ezáltal a mikroorganizmusok  zaporodását. Az alacsony világossági értékkel rendelkező, sötétebb színű  homlokzatbevonatok több energiát nyelnek el a látható fényből és a láthatatlan infravörös sugárzásból, jobban felmelegítik a felületet, és így felgyorsítják a homlokzat kiszáradását.

Az energetikai előírások szigorodása miatt nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vakolt homlokzati hőszigetelő rendszernél alkalmazott anyagokra, ugyanis minél hatékonyabb a hőszigetelés, annál jobban hűl le a külső felület, és ezáltal könnyebben csapódik le a levegőben található pára.

 

Mikroorganizmusok és a tápanyag

Amennyiben az épület tágabb környezetében erdő vagy mezőgazdasági terület helyezkedik el, akkor a levegőben lévő spórák száma is magasabb lehet, azaz a mikroorganizmusok tekintetében fokozott veszélynek van kitéve épület.

Ha az épület közvetlen környezetében sok a növényzet, akkor még biztosabbak lehetünk abban, hogy a levegő tele van mikroorganizmusokkal, gombaspórákkal. Ahol kevésbé buja a környezet, ott alacsonyabb gombaspóra-koncentrációval találkozunk, így kisebb az esélye, hogy a penész megtelepszik a homlokzaton.

A gombaspórákat a szél szállítja, így amennyiben szeles helyen, zöld környezetben, esetleg forgalmas utak mellett található az épület, akkor is megnő az esélye, hogy penész jelenik meg a homlokzaton.

A lépcsőház ablaknyíláspárkányainak rossz a lejtéskialakítása, megül a víz, kialakulnak a gombatelepek, amelyek később a homlokzatra továbbterjednek

 

A vakolatok kiválasztásánál törekedjünk a minél simább felületű anyagok betervezésére, mert ezeken kevésbé tud megtelepedni a penészgomba.

A vakolat rétegvastagsága is befolyással bír a penészesedés kialakulására. Minél vastagabb egy vakolatréteg, annál több hőtároló kapacitással rendelkezik, illetve, ha nagyobb a nedvességfelszívó képessége, akkor a felületről gyorsabban el tudja szívni a nedvességet és a mikroorganizmusok nehezebben tudnak megtelepedni.

A kívülről származó tápanyagok mellett a legtöbb vakolatban és festékben lévő adalékanyagok is kiváló tápforrások lehetnek a mikroorganizmusok számára. A sűrítőanyagok, a felületaktív anyagok vagy a habzásgátlók biológiailag hasznosíthatók. Az algák és gombák elleni védelem tehát a mikrobiológiailag ellenálló nyersanyagok gondos kiválasztásával kezdődik.

 

Védelem a nedvesség ellen

Bár a tervező az építészeti egyediség, a költséghatékony kivitelezés, az energiatakarékosság és a fenntarthatóság szempontjait, valamint a megrendelő egyéni kívánságait is figyelembe veszi, a végső cél egy minél hosszabb élettartamú, kevés felújítási ciklussal rendelkező épület megépítése. Az építtető szempontjából az épületfenntartás gazdaságosságát kell elsődleges célnak tekinteni. A tervezés során tehát figyelembe kell venni:

• a vízelvezetési síkokat,

• a felcsapódó víz elleni intézkedéseket,

• az elegendő tetőtúlnyúlást,

• funkcionálisan működő lefedéseket,

• szakszerű és megfelelő csatlakozásokat

• és a megfelelő cseppentőszegélyeket.

E célból a kiviteli tervekben és a költségvetési kiírásokban egyértelműen meg kell fogalmazni, hogy pontosan hogyan kell az azokban foglaltakat a gyakorlatban megvalósítani. Nem célszerű mindent a szakiparosokra bízni; a kivitelezési részleteket egyértelműen meg kell tervezni, le kell írni, és a szakszerű végrehajtást ellenőrizni is kell.

Ezen az épülethomlokzaton többféle hibából adódó problémákat egyszerre láthatunk

 

Miután a nedvesség elleni védelem összes szerkezeti tervezési lehetőségét figyelembe vettük, a következő lépés a homlokzat megfelelő bevonatrendszerének kiválasztása, betervezése és kivitelezése. Témánk szempontjából a gyakorlatban alapvetően kétféle megközelítés létezik. Az első megközelítésnél a vakolt felületnek hidrofób (víztaszító) tulajdonsággal, a második megközelítésnél szabályozott vízháztartással kell rendelkeznie.

Mint a fentiekből is kiderült, a mikroorganizmusok megtelepedésének legfőbb oka a víz jelenléte a homlokzati felületen. Korábban a szakértők azt gondolták, hogy a csapóesőből származó vizet a felületből és a felületről minél előbb el kell vezetni. Eszerint a homlokzat külső rétegének, a vakolatnak víztaszítónak kell lennie, hogy a csapóesőből származó víz ne tudjon a felületbe felszívódni, mert akkor az folyamatos utánpótlást nyújt a megtelepedő mikroorganizmusoknak.

Ikres beépítés esetén az egyik épület árnyékot vet a szomszédos épületre, így itt nehezen tud a homlokzat kiszáradni

 

Azonban újabban a kutatók megállapították, hogy nem a csapóesőből, hanem a páralecsapódásból származó víz az, amelyik nagyobb hatással van a penészgombák és az algák megtelepedésére. Ezért a második megközelítésnél a cél inkább az, hogy a páralecsapódás minimalizálásával és egy szabályozott vízháztartással a felületről minél előbb elvezessék, illetve elpárologtassák a vizet úgy, hogy az a szerkezetben károsodást ne okozzon.

E két alapvető megközelítésen kívül további lehetőségek is rendelkezésre állnak, hogy a mikroorganizmusok megtelepedésének esélyét csökkentsük; ezekről is szó lesz az alábbiakban.

 

Erősen hidrofób felületek használata

Ami a csapóeső esetében kétségtelenül működik, és évtizedek óta bevált, az problémát mutat a kondenzációnál. A hidrofób anyagok nem szívják magukba a vizet, ami kondenzáció esetén vízfilmet eredményez a felületen. A hidrofób felületek jellemzője, hogy 90°-nál nagyobb nedvesedési szöggel rendelkeznek. Ez a vízfilm viszont elősegíti az algák és gombák megtelepedését, ezért az erősen hidrofób bevonatokat általában biocid szerekkel kezelik.

Ha hidrofób felületet tervezünk, akkor a beépítendő anyag felületi vízfelvételére vonatkozó jellemzőt kell megnéznünk a termék adatlapján (vagy a teljesítménynyilatkozaton): a felületi vízfelvételnek W3-as besorolásúnak kell lennie.

Az épület lábazata és párkánya is mikroorganizmusokkal fertőzött. A felcsapódó esőtől, illetve a vízszigetelés hiánya miatt alakulhat ki ez az állapot

 

Ezután meg kell néznünk, hogy a kiválasztott termék rendelkezik-e a mikroorganizmusok elleni biocid anyaggal. Ha a termék adatlapján nem találunk erre vonatkozó jelzést, mindig nézzük meg a termék biztonsági adatlapját. Ha hasonló kifejezéseket találunk a 3. szakasz leírásánál, mint terbutryn, karbendazim, 1,2-Benzizotiazol-3(2H)-on, 5-Klór-2-metil-2H-izotiazol-3-on és 2-metil-2Hizotiazol-3-on (3:1) keveréke stb., akkor biztosak lehetünk, hogy biocid anyagot tartalmaz a termék.

Azok az erősen hidrofób homlokzati vakolatok és öntisztító hatású festékek, amelyek nedvesedési szöge meghaladja a 125°-ot, öntisztuló anyagoknak nevezzük. E bevonatokon a piaci bevezetés óta végzett vizsgálatok és tapasztalatok azt mutatják azonban, hogy hatásukat elsősorban az erős korai hidrofobitásnak köszönhetően érik el, és a tisztítóhatás alig bizonyítható. Azokon a felületeken, amelyeket az eső közvetlenül nem ér, a tisztítóhatás még elméletben sem jelentkezhet.

A felcsapódó esőből származó nedvesség hatására penészesedés alakult ki a lábazaton

 

Szabályozott vízháztartású (hidrokatív) felületek használata

Ebben a megközelítésben a kissé nedvszívó anyagnak azt a tulajdonságát használjuk ki, hogy a felületről minél előbb elszívja a vizet, és azt egy későbbi időpontban elpárologtatja. Ezek a felületek gyorsabban száradnak, mint a nedvtaszító felületek. Mivel a felületen a víz gyorsan felszívódik, ezért jelentősen csökkentik a homlokzaton a szennyeződés és a mikroorganizmusok megtelepedésének kockázatát.

A szakértők szerint az alacsony vízfelvétel kívánatos, de annál is fontosabb, hogy a felület gyorsan száradjon. Ennek kedveznek a hidroaktív tulajdonságokkal és alacsony diffúziós ellenállással (magas vízgőzáteresztő képességgel) rendelkező nedvszívó (hirdofil) felületek, amelyeknél a bevonatot és a vakolatszerkezetet egységként kell kezelni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a tiszta szilikátfestékkel festett, nagy nedvszívóképességű, ásványi felületek általában mikroorganizmusoktól mentesek maradnak. Az ilyen felületek jó nedvesíthetősége (nedvszívó tulajdonsága) is nagy szerepet játszik, mivel a részecskék és a baktériumok jobban lemosódnak, mint a hidrofób nedvtaszító felületekről.

A helytelen szellőztetés következtében (mindig csak bukóra nyitott ablak esetén) a kiáramló meleg levegőből a pára lecsapódik a hideg homlokzatra, és emiatt alakul ki a penészesedés

 

Ilyen hidroaktív szerkezetet nedvességet elnyelő és szétszóró hőszigetelő anyagokkal, például kálcium-szilikát hőszigetelőlemezekkel vagy hőszigetelő farostlemezekkel, ásványi befejező vakolattal és szilikátfestékkel lehet létrehozni. A piacon jelenleg kb. 0,045 W/(mK) hővezető képességű szigetelőlemezek kaphatók, amelyek viszonylag nagy tömegüknek köszönhetően jó hőtárolást biztosítanak, és így a száradási folyamatot is támogatják.

Ennek a megközelítésnek az alapfeltétele, hogy a kiszáradás, illetve az elpárolgás legalább olyan gyorsan kell, hogy történjen, mint a vízfelvétel, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a felületi vízfelvételnek (W) kisebbnek kell lennie, mint vízgőzáteresztésnek (V). Mind a két tulajdonságot g/m2×d-ben kell meghatározni.

A vízfelvételnek kisebbnek kell lennie, mint 0,1 kg/m²×h0,5. Ez átszámolva 490 g/m²×d. A páradiffúziós ellenállási számnak (S_d értéknek) pedig kisebbnek kell lennie mint 0,01 m. Ez azt jelenti, hogy a vízgőzáteresztési képesség 23 °C-on V23-érték nagyobb, mint 2100 g/m²×d és 3 °C-on nagyobb, mint 525 g/m²×d Összefoglalva: ha a felületi vízfelvétel 0,1 kg/(m²×h0,5), akkor a vízgőzáteresztésnek 23 °C-on (V23) nagyobbnak kell lennie mint 2100 g/(m²×nap)-nak! Tehát W-nek kisebbnek kell lennie, mint V3-nak.

Ezen a képen több helyen is látszik, hogy a párás meleg levegő az ablakok szemöldökén lecsapódást eredményez, ami nedvesen tartja a felületet. Itt valószínűleg az ablak felső részének a kialakítása is közrejátszik, nem csak a helytelen szellőztetés

 

A hőtároló kapacitás növelése a vakolat rétegvastagságával

A vastagrétegű vakolatrendszerek és a nemesvakolat a tömegük miatt megnövelt hőtároló képességgel rendelkeznek. Ez késlelteti a harmatponti hőmérséklet eléréséig eltelt időt, ami egyenletes nedvességegyensúlyt biztosít, és nem csapódik le a pára.

A bal oldali homlokzat néz északra; látható, hogy teljesen fertőzött gombával, míg a jobb oldali, nyugatra néző homlokzat tiszta maradt

 

Amennyiben lehetőségünk van, válasszunk minél vastagabb bevonati rendszert! A vékonyvakolatok vastagsága hőszigetelt felületen max. 5 mm lehet. A felhordott bevonat szemcsemérete adja meg a réteg vastagságát. A termékleírásban vagy az adatlapján találhatjuk meg a szemcseméretet. A betűk a felületi megmunkálást mutatják meg (a „K” kapart, az „R” gördülőszemcsés felületet jelent).

A nem hőszigetelt homlokzatokon a hagyományos vakolat rétegvastagsága 2,5 cm.

Az épület északi homlokzata a nedvesség és egy közel ültetett fa következtében jelentősen algásodott

 

A hőszigetelő lemezek hőtároló kapacitásának növelése

A viszonylag nehéz szigetelőlemezek (100-200kg/m³) aktívan támogatják a felületek száradását. Ennek oka, hogy nagy tömegükkel együtt nagy hőtároló képességgel is rendelkeznek. A tárolt hő, például a napsugárzásból származó hő növeli a homlokzati hőszigetelő rendszerek külső felületének hőmérsékletét, és így a nedvesség elpárolgását is elősegíti.

A nagy tömegsűrűség – rendszertől függően kb. 100-200 kg/m³ – nyomásálló, monolitikus rendszerszerkezetet is biztosít. Az ásványi szigetelőlemezek nemcsak korszerű hőszigetelést biztosítanak a külső falak számára, hanem magas szintű tűzvédelmet is.

A tetőfelépítmény északi oldalát nem éri a napfény, viszont a csapóeső éri, és nem tud kiszáradni a felület, ezért penészesedik

 

A pH értéket befolyásoló lúgos termék használata

A felület algákkal és gombákkal szembeni védelmét erősen lúgos bevonatok alkalmazásával is segíthetjük. Itt elsősorban a mészvakolatok vagy szilikátvakolatok és -festékek használatára kell gondolnunk. Ezeknek az ásványi bevonatoknak a magas kezdeti lúgossága kültéren néhány hónap alatt lebomlik, ami azt jelenti, hogy az algák és gombák elleni természetes védelem csak rövid ideig tart. Ennek az időnek a késleltetésére vastag rétegű bevonatokkal, például a klasszikus nemesvakolattal próbálhatjuk meg növelni a lúgtároló képességet. Emellett a szilikátfestékek előnye a gyors száradás és a tápanyagmentes bevonó filmréteg is, ami tovább csökkenti a mikroorganizmusok elterjedését.

A mai hőszigetelt házaknak a külső felülete hidegebb lesz, mint a korábban, hőszigetelés nélkül épült házaké. Ezeken a túlhűlt felületeken könnyebben kicsapódik a pára és megindul a vizesedés. Ezért az újfajta vakolatoknak sokkal jobb tulajdonságokkal kell rendelkezniük, mint a régi vakolatoknak

 

IR (infravörös) festékek

A hőszigetelő rendszerrel kialakított homlokzati felületen kialakuló  páralecsapódás mérséklésének egyik lehetősége az aktív-infravörös festékek, infravörös bevonatok (IR festék) alkalmazása.

Egyes homlokzati felületek esetében tiszta égboltú éjszakákon a hosszúhullámú sugárzás (emisszió) hatására páralecsapódás alakul ki a felületen, abban az esetben, ha a felületi hőmérséklet a harmatponti hőmérséklet alá csökken.

A speciális pigmentek hozzáadásával létrehozott aktív-infravörös festékek, infravörös bevonatok alkalmazásával a felületek hosszúhullámú emissziós képessége csökkenthető, egyes esetekben 90%-ról 60% alá. Ezzel pedig csökkenthető azon éjszakák száma, vagy azon időtartamok hossza, amikor a hosszúhullámú kisugárzás következtében harmatpont alá hűl a homlokzati felület, és azon páralecsapódás alakul ki.

A homlokzat felületén jól látható a zöld elszíneződés, amiből algásodásra következtethetünk. Az algáknak vízre és fényre van szükségük

 

Fázisváltó anyagok (PCM) használata

A PCM-anyag célja, hogy megakadályozza az éjszakai sugárzás által okozott hőmérsékletcsökkenést a harmatpont alá, és ezáltal gátolja a kondenzáció kialakulását. A fázisváltó anyagok (PCM – Phase Change Material) olyan energiatároló anyagok, melyek a látens hőt felhasználva nagyobb energiasűrűséggel képesek az energiát tárolni. Egységnyi térfogat esetén a rejtett hőtárolás segítségével nagyobb energiasűrűséget lehet elérni, mivel nemcsak a fajhő, hanem az olvadás- és esetleg a párolgáshő is felhasználható a hőátadási folyamatoknál.

Az érdesebb, durvább felületen könnyebben megtapad a szennyeződés, megül a víz, ezért ezek a felületek könnyebben penészesednek, algásodnak

 

Biocid anyagok használata

A „biocidok” az algicid, fungicid és baktericid hatóanyagok gyűjtőneve. Az úgynevezett széles spektrumú biocidok különlegessége, hogy a lehető legtöbb mikroorganizmus ellen hatásosak, és olyan mértékben kell vízben oldódniuk, hogy a felszínen csak parányi mennyiségben szabaduljanak fel. Ugyanakkor ezeknek a biocideknek csak olyan mértékben kell vízben oldódónak lenniük, hogy ne mossa ki őket az első eső vagy a folyamatos öntözés. Ez biztosítja a hosszan tartó hatást. Ezért egy ideje már használnak kapszulázott hatóanyagokat, hogy még pontosabban szabályozhassák a késleltetési időt. Ebben az összefüggésben a „kapszulázott” azt jelenti, hogy a biocid hatóanyagot polimer bevonat védi.

A biocid hatóanyagok hozzáadása a készre kevert vakolatokhoz és festékekhez nem jelent végleges megoldást – és ökológiailag megkérdőjelezhető a használata –, ezért a jövőben tovább csökken az alkalmazási lehetőségek száma. Jelenleg azonban ez a legbiztonságosabb lehetőség a homlokzatok algák és gombák elleni védelmére.

Valószínűsíthető, hogy a hatóanyagok egy bizonyos ponton kimosódnak, és a biocid „raktárak” kiürülnek, tehát a homlokzat tartós fertőzésmentessége nem garantálható. Eltérőek a vélemények és a tapasztalatok azt illetően, hogy mikortól szűnik meg a biocidok hatásossága, mivel ez függ a hatóanyagok típusától és mennyiségétől, a tárgy vagy a felületek kitettségétől és egyéb tényezőktől, mint például az UV-sugárzással szembeni ellenállás vagy az alapfelület pH értékének változása (lúgkioldása).

Dr. Márkus Gábor okl. építészmérnök, igazságügyi szakértő, irodavezető
Frey György Péter okl. építészmérnök
Müller Ákos okl. építészmérnök

A cikk az MG Építész Kft. gondozásában készült Vakolt homlokzatok mikroorganizmusok elleni védelme című segédlet tartalmának felhasználásával készült. A segédlet a témakört a fentieknél szélesebb áttekintésben tárgyalja.