2014. március 30.

Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux

Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux

Persze kisebb módosítások, változások, új termékek közben is voltak, de 2003 óta most fordul elő először, hogy a cég teljes termékvonalát megújítsa. A szakemberek könnyen meg fogják ismerni az új dizájnt: belülről a lecserélt kilincs, illetve fogantyú lesz árulkodó, kívülről a lekerekítettebb formák, az elegánsabb vonal.

De ennél is szembetűnőbb egy külső változás: az eddigi tizenkettővel szemben mindössze négy csavar látható egy tetősíkablakon. Ez természetesen a szerelést is megkönnyíti, mivel bepattintós lett néhány korábban csavaros kapcsolat. A változás azonban nem csak szépészeti: a keskenyebb alsó és felső profilnak köszönhetően több napfényt enged be az ablak – nagyobb méreteknél akár tizedével többet –, és az alaptípusnál javult a szellőzés is: zárt állapotban a szellőzőrést rovar- és porfogó fésű védi már ebben a kategóriában is, és egy tizeddel csökkentek az U értékek, azaz javult a hőszigetelés. No és ezzel persze – több fény, kevesebb hő – jócskán javul a g érték, azaz több energiát hoz be az ablak.

Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux
Hőszigetelő-betét a tok és szárny között (GLL MK08)

Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux
Új dizájn a szellőzőnél (GLL MK08)

Az új sorozat nem jelent áremelést: az alapfelszereltségű ablakok ára szinte nem is változik (0-3 % emelés volt), és aki magasabb hőszigetelő-képességre vágyik – amit a keret és a tok közé épített formahabosított polisztirol betétek is segítenek –, annak sem kell sokkal, csak mintegy harmadával többet fizetnie. Ugyanebben a kategóriában pedig már karbantartást nem igénylő, poliuretán bevonatos tetőablakokat is találunk, amik az ötven százalékos felárért cserébe jóval tartósabbak, akár fürdőszobákba, párás környezetbe építve is.

Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux
Poliuretán bevonatú, karbantartást nem igénylő tetőablak (GGU)

A teljes termékvonalat – amit egyébként főként idehaza gyárt a multicég – a közép- és kelet-európai piacra tervezték, de nem azért, mintha ide gyengébb minőség is jó lenne: a minőség ugyanaz. A különbség a nyugat-európában megszokott automata működtetés, gyakran háromrétegű üvegezés, egyszóval olyan luxus, amit a hazai piac nemigen fizet meg. Persze aki erre vágyik, mindent megkap idehaza is, amit Nyugat-Európában kínálnak, és az nem kevés: kint, a dán gyárban járva találni olyan részleget, ahol a legextrább kívánságoknak – például tölgy, sőt mahagóni ablak igény – is igyekeznek megfelelni. Ez a gyár Ostbirkben egyébként már nem a legnagyobb – az a magyar és a lengyel –, de a legrégibb: 1942-ben épült az első csarnok. Érdekessége a gyártörténetnek, hogy azért került épp oda, ahol több mint hetven éve áll, mert a cégalapító Rasmussen apósa ahhoz kötötte a vejének adandó kölcsönt, hogy odatelepíti a kisvárosukba. Az após akkor tizenkét főt dolgoztató vállalkozó volt, és a cége ma is megvan, és ugyanakkora. A vő cége kissé túlnőtte…

Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux
Ablak 1942-ből

Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux

Az első gyárépület

Az új vonal kicsit az alapító eredeti szándékaihoz való visszatérést is jelenti. A cégnév „ve” tagja a ventillációból származik, a lux a fényből, és az új sorozat éppen ezeket: a jobb szellőzést és a nagyobb bevilágítófelületet hozza be újra. Mert ha megnézzük az 1942-ben elkészült és azóta is gond nélkül üzemelő tetőablakokat a gyári múzeum tetejébe építve, a mainál karcsúbb profilokat, könnyedebb szerkezetet látunk. Persze mit tudtak akkor még az energiaválságról meg a globális felmelegedésről…

Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux
Automata gyártás

Kapcsolódó cikkek:

sajátjaink

sajátjaink

nyerjenabaumittal

sajátjaink

hírlevél-feliratkozás