Tíz év után lecserélte modelljeit a Velux
Persze kisebb módosítások, változások, új termékek közben is voltak, de 2003 óta most fordul elő először, hogy a cég teljes termékvonalát megújítsa. A szakemberek könnyen meg fogják ismerni az új dizájnt: belülről a lecserélt kilincs, illetve fogantyú lesz árulkodó, kívülről a lekerekítettebb formák, az elegánsabb vonal.
De ennél is szembetűnőbb egy külső változás: az eddigi tizenkettővel szemben mindössze négy csavar látható egy tetősíkablakon. Ez természetesen a szerelést is megkönnyíti, mivel bepattintós lett néhány korábban csavaros kapcsolat. A változás azonban nem csak szépészeti: a keskenyebb alsó és felső profilnak köszönhetően több napfényt enged be az ablak – nagyobb méreteknél akár tizedével többet –, és az alaptípusnál javult a szellőzés is: zárt állapotban a szellőzőrést rovar- és porfogó fésű védi már ebben a kategóriában is, és egy tizeddel csökkentek az U értékek, azaz javult a hőszigetelés. No és ezzel persze – több fény, kevesebb hő – jócskán javul a g érték, azaz több energiát hoz be az ablak.
Hőszigetelő-betét a tok és szárny között (GLL MK08)
Új dizájn a szellőzőnél (GLL MK08)
Az új sorozat nem jelent áremelést: az alapfelszereltségű ablakok ára szinte nem is változik (0-3 % emelés volt), és aki magasabb hőszigetelő-képességre vágyik – amit a keret és a tok közé épített formahabosított polisztirol betétek is segítenek –, annak sem kell sokkal, csak mintegy harmadával többet fizetnie. Ugyanebben a kategóriában pedig már karbantartást nem igénylő, poliuretán bevonatos tetőablakokat is találunk, amik az ötven százalékos felárért cserébe jóval tartósabbak, akár fürdőszobákba, párás környezetbe építve is.
Poliuretán bevonatú, karbantartást nem igénylő tetőablak (GGU)
A teljes termékvonalat – amit egyébként főként idehaza gyárt a multicég – a közép- és kelet-európai piacra tervezték, de nem azért, mintha ide gyengébb minőség is jó lenne: a minőség ugyanaz. A különbség a nyugat-európában megszokott automata működtetés, gyakran háromrétegű üvegezés, egyszóval olyan luxus, amit a hazai piac nemigen fizet meg. Persze aki erre vágyik, mindent megkap idehaza is, amit Nyugat-Európában kínálnak, és az nem kevés: kint, a dán gyárban járva találni olyan részleget, ahol a legextrább kívánságoknak – például tölgy, sőt mahagóni ablak igény – is igyekeznek megfelelni. Ez a gyár Ostbirkben egyébként már nem a legnagyobb – az a magyar és a lengyel –, de a legrégibb: 1942-ben épült az első csarnok. Érdekessége a gyártörténetnek, hogy azért került épp oda, ahol több mint hetven éve áll, mert a cégalapító Rasmussen apósa ahhoz kötötte a vejének adandó kölcsönt, hogy odatelepíti a kisvárosukba. Az após akkor tizenkét főt dolgoztató vállalkozó volt, és a cége ma is megvan, és ugyanakkora. A vő cége kissé túlnőtte…
Ablak 1942-ből
Az első gyárépület
Az új vonal kicsit az alapító eredeti szándékaihoz való visszatérést is jelenti. A cégnév „ve” tagja a ventillációból származik, a lux a fényből, és az új sorozat éppen ezeket: a jobb szellőzést és a nagyobb bevilágítófelületet hozza be újra. Mert ha megnézzük az 1942-ben elkészült és azóta is gond nélkül üzemelő tetőablakokat a gyári múzeum tetejébe építve, a mainál karcsúbb profilokat, könnyedebb szerkezetet látunk. Persze mit tudtak akkor még az energiaválságról meg a globális felmelegedésről…
Automata gyártás